Mivel egy darabig semmi érdekes nem történt a nyár második felében, inkább írok arról, amire megérte várni szinte egész végig: augusztus utolsó hetében a horvát tengerparton töltöttünk pár napot. Semmi extra, igaz? Pedig néhány pillanata egészen eksztatikusra sikerült.
Nagyon hiszek a delayed gratification pszichológiai törvényszerűségében, vagyis abban, hogy a vágyaknak nem kell azonnal beteljesülniük, illetve abban, hogy konkrétan személyiségformáló, pozitív ereje van annak, ha nem azonnal kapunk meg mindent, amit szeretnénk.
Természetesen nem úgy értem, hogy ne kapjuk meg soha az élettől, amit nagyon szeretnénk, mert az iszonyatosan romboló hatású (erről még mindig a Dr. House sorozatnak az a része szól a legautentikusabban, amelyik a Rolling Stones You Can't Always Get What You Want című számára épül)..., és egyébként is lehetséges, hogy csak önigazolásra, saját magam megnyugtatására használom az említett, a kellemesnél jóval hosszabb megvonáson alapuló teóriát, mindenesetre, most is bejött: akkora flash volt a tenger, mint szerintem kevés velünk egyszerre nyaraló ember számára.
Imádtam és oda akarok költözni. (Tudom, közhely. :) )
Az, hogy öt év után először jutottunk el bárhová az azóta kibővült schengeni övezetben, azért valljuk be, inkább túlságosan is késleltetett volt, és egyértelműen köze van ahhoz, hogy a ház eddig minden nyáron annyi munkát adott, hogy ki sem láttunk belőle. Ilyenkor el lehet gondolkodni, hogy megérte-e.
Másrészt nyilvánvalóan hónapokig nyögjük majd azt, hogy hosszas fontolgatás után egy szuperkényelmes, tágas horvát apartmant választottam, aminek megvolt az ára is. Nem élünk mi, átlagmagyarok elég jól ahhoz, hogy csak úgy, büntetlenül átugorjunk holmi szomszédos országokba nyaralgatni.
Nem számít: az emlékezet már néhány hét távlatából is filterezi a képeket, és főleg a szépségek, a legjobb dolgok maradnak meg, szerencsére. Most ezekből írok egy listát:
1. "Snorkelezés" kezdetleges felszereléssel. Csodálatos volt, tulajdonképpen csak ezt csináltuk a vízben.
2. a) A háztól (abba az irányba) elindulva minden két órával közelebb van, mint Budapesttől. ;-)
2. b) Megérkezés, a szálláson a tökéletes pohár (és minden más konyhai felszerelés) felefedezése, amiért mind odavoltunk, az extrafinom pamut ágynemű, és egyáltalán: a tér, a komfort, a tisztaság.
3. A kert a maga keresetlen, mediterrán bujaságával, ahol naponta legalább 15-20 fügét ettem, mert a szállásadók azzal kezdték, hogy nyugodtan szedjünk, de ez meg sem látszott a fákon.
4. a) Amikor otthagytuk E. úszómellényét és UV-pólóját a főstrandon, másnap délben vettük észre egy teljesen más helyszínen, és miután 24 óra elteltével visszamentünk, ott várt minket a fán, ahová előző nap fellógattam.
4. b) A tömött parkoló, ahol egy magyar pasas odahozta nekünk az estig érvényes parkolójegyét, és átadta a helyét.
5. A véletlenül talált, lenyűgözően érdekes és teljesen ingyenes tengerészeti kiállítás, ahonnan tök szép képeslapokat is hoztunk. (Dobtunk be adományt a perselybe.)
6. Bennem még a Lidl áruház is sokkal nyugat-európaibb hatást keltett, mint az itteniek. (Mondtam már, hogy több éve nem jártam külföldön..?)
7. Játék és vihogás esténként a teraszon, a padon, mécsesek és színes füzér fényénél.
8. A sós levegő, a víz és a nap hatása a bőrre: selymesítés.
9. Séta a faluban, közben mindenféle fészer és elhagyott ház, kertrészlet felfedezése.
10. Középkori városok. Annyira hiányoztak már!
Mindez merre?! (Nem vagyok képes beállítani, hogy ne legyek névtelen...partfal) Mindig élmény! AZ idén is az volt, most a RAB sziget legcsücskében voltunk....unokás nyaraláson.
VálaszTörlésSzia, Klára vagy? :-) Ez Krk sziget volt. Nagyon hiányzik már most! Tulajdonképpen már ott elkezdett hiányozni... Amikor a nyaralás végén mondtam a szállásadónak, hogy nehéz elindulni, csak mosolygott és bólogatott.
Törlés