Ugrás a fő tartalomra

A kert idén

Írhatnám azt is, visszautalva a tavalyi blogbejegyzésre, hogy "túl kevés paradicsom"...

Tavasszal nagyon lelkesen közel húsz paradicsompalántát vettünk a tahi vásárban, mert azok már beváltak, és alig vártam, hogy kiültethessem őket. A tavalyi hatalmas termés hat tőről lett, idén pedig, hiába csináltam okosabban, körültekintőbben, háromszor annyi növényről szinte semmi nem lett.

Szépen kimértem, hogyan fognak elférni a bokrok, direkt vettem sokféle variánst, hogy legyen majd fekete, sárga, koktél- és másféle paradicsomunk, előkészítettük a földet, aztán májusban jöttek az esőzések, meghozták a betegséget és az undorító meztelencsigákat, és kezdett nagyon aggasztó lenni a helyzet. Ráadásul nem sokat tudtam ott lenni, hogy figyeljem az állapotokat stb. 

A dolgok júniusban sem javultak, sőt. Júliusra pedig világossá vált, hogy szinte minden kárba veszett, amit idén ültettem.

Leírom a többi dolgot, ami még nem sikerült, jó? Essünk túl rajta. 

1. Cukkini az Aldiból. Ez most másfajta mag volt, mint a tavalyi csoda, és egyszerűen nem kelt ki. B-nek sem, pedig ő még ért is a kertészkedéshez. Mondjuk, így tényleg több fölösleges kört megúsztunk: nem kellett végignézni, ahogy a termést eszi meg valami.

2. Retek, színes cékla és társai: kibújás után lelegelték a kártevők.

3. Paprika: a négyféle variánsból egyedül a hegyes erős maradt meg úgy-ahogy, és talán három darab termés lett rajta. 

4. Fürtös uborka-, padlizsán- és cukkinipalánták a piacról: még ha virágoztak is, nem tudtak termést hozni, pedig nagyon reménykedtem.

Ez az egész azért elkeserítő, mert elég sok pénzbe is került, nagyon sokat dolgoztunk a kerttel, a föld pedig továbbra is fantasztikusan jó. Nem szeretnék permetezni; azt sem tudom, hogyan kell, nem beszélve arról, hogy az pluszköltség, és azért más a kezeletlen zöldség. Már, ha van.

A poén az, hogy egyetlen palánta maradt meg: az egyik kígyóuborka a kettőből, amit májusban egy másik piacon vettem. Ez viszont folyamatosan kárpótolni akar, és volt olyan, hogy tizenkét uborka várt, amikor megérkeztem. Feltekerte magát a kocsibeálló melletti rózsabokorra, azon lógnak a hatalmas termések, nagyon vicces.

a kerti papucs, amiről korábban meséltem

Nem maradt más, mint hogy megpróbáljam tartósítani legalább ezt, ezért készült már háromszor is uborkasaláta: egyszerű ecetes, hagymával, illetve legutóbb kapros-fokhagymásat tettem üvegekbe. Remélem, télen jól fog esni, ha már ilyen kerti anomáliákkal kellett szembesülnünk.

Kaptunk még csodálatos paprikát, patisszont, tököt, céklát, amit az előzmények miatt az átlagosnál is jobban értékeltem.

Azt pedig megtanultam, hogy ha véletlenül jó termés van, mint tavaly paradicsomból és cukkiniből, annak nagyon-nagyon kell örülni. 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...