Ugrás a fő tartalomra

Strange things

Szerző:

Mindenkinek vannak érdekes szokásai, furcsaságai; most a saját dolgaimból válogattam össze párat.

1. A házzal kapcsolatos ügyeket és más megjegyezni való témákat mindig kézzel szoktam felírni, de csakis Sharpie-val vagy, ha muszáj, másféle alkoholos filccel (nagyon nem szeretem a golyóstollat például). Legtöbbször az egyik tavaly lomizott noteszembe vagy fényes, fehér papírlapokra jegyzetelek, amiket úgy készítek, hogy a boltban vett dolgok csomagolóanyagát vágom fel apróbb darabokra.

2. Ezek nélkül a listák nélkül teljesen elveszett vagyok: fogalmam sincs, hánykor és mit kell csinálnom, hová kell mennem, mit kell venni a boltban stb.

3. Csak akkor indul jól a napom, ha húsz perc alatt egyedül ihatom meg a kávét, miközben révedek magam elé, olykor beleírok a listámba, és megeszem két banánt. Ha bármelyik pont hibádzik: valaki bejön, és kérdez valamit, sietni kell, ki kell szolgálni másokat, nem bambulhatok, csak egy banán van, vagy -- horribile dictu -- nincsen itthon banán egyáltalán, máris döcögős az egész reggel. Ja, és a kávé csak a régi, magas ikeás bögrében igazán jó, aranyszínű latte kanállal kevergetve.

4. Valószínűleg komolyan meg kell reformálni a párna-helyzetet, mert sokszor fáj a nyakam alvás után, de addig is, van két kedvencem: a köles- és a hengerpárna. És a klasszikus, csíkos pizsama.

5. Nagyon szeretek jéghideg szénsavas vizet inni.

6. Mostanában rendszeresen készítek smoothie-t, tényleg visszaadja az ember életerejét. Az alapváltozat narancs + alma + banán + cékla + répa (mind nyersen), ezt a csodálatos ízbombát lehet elrontani egy kis fehérjeporral, ha olyan kedvünk van, most például az ajándékba kapott barnarizzsel.

7. Amikor csak lehet, megnézem ezt a remekművet egy antikvitásüzlet kirakatában -- és remélem, jó sokára veszik majd be onnan.





Megjegyzések

  1. Kósa Márta2022. február 16. 18:42

    Nekem is vannak becsípődéseim, jó másokét is megismerni. Nagyon későn, a harmincas éveimben valamikor kezdtem kávézni, nagy bögre, nyolcszögletes, fehér, abba kerül a víz és a nescafé, majd a méz és tejszín (korábban tej volt) hozzá 3 db Albert keksz... mostanában züllök, néha négyet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2022. február 23. 10:53

      Márta, nagyon jól írta le, milyen is a szertartás! Egyébként akartam írni korábban, hogy sikerült a tökből finom levest főzni, köszönöm a tippet.

      Törlés
  2. emiGrants2022. február 18. 3:42

    Oh, ha az én rituáléimat mind le kéne írnom, abból hosszú regény lenne. 1-2 nagyon fontos szokás jelenleg: kora hajnali, ágyban, felpárnázva olvasás. Kb. 3-tól 5-ig. Aztán 1-2 óra ráalvás. Reggeli: cornflakes, zabtej, friss gyümölcs, dió/mandula féle. 10 óra: Nespresso, decaf Ristretto kávé, cseppnyi 30%-os tejszínnel, keksz vagy nápolyival. Pandémia túlélési taktikám mindegyik, de valószínűleg meg is fog maradni utána is. Persze csak akkor ha lesz "utána ".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2022. február 23. 10:57

      emiGrants, ez a hajnali három annyira jellemző rám is.... vagyis, inkább a macskára, és ez ragadt át rám is. Ma elaludtunk (sosem szoktunk, ezért nem is igazán ijedtem meg, pedig 18 perc volt az indulásig, kávézással, banánnal, öltözéssel, tízórai odatevéssel, fogmosással együtt stb.), és amikor végül sikerült beérni az iskolába, hazafelé éppen azon gondolkodtam, hogy én nem tudnám az első kávém kávézóban meginni, mert annyira nem vagyok még önmagam, hogy biztosan ki se tudnám fizetni (ráadásul pizsamában...).

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk