A mai szélviharban egy gyors bejegyzést tudok írni: túl sok a dolgom is, ráadásul a nyitóképen kívül (melynek címe: Legkedvesebb budapesti csatornafedelem) mindössze három valamirevaló fotót találtam a telefonomon: ebből az első kettőn H. és a macska, a harmadikon pedig E. látható egy seprűvel.
Bár mindegyik tök jó kép lett, itt sajnos nem oszthatom meg őket. Megosztok viszont néhány felismerést az elmúlt időszakból:
1. Mivel hétfőn nincsen sem tesióra, sem edzés, E. általában inges napot tart (ha nem felejtem el kikészíteni neki). Mondjuk, ő már másfél éves korában is tudott kardigános nagypapa lenni, nagyon szerettem azt a korszakot is.
2. Fogalmam sincs, miért nem tudtam eddig, hogy az aláöltözet milyen klassz dolog. A hétvégén nem is volt olyan hideg, hogy kelljen rá még egy réteg; lazán bicikliztem téli alsóneműben -- mindegy, ki mit gondolt róla --, és nagyon jó volt.
3. Azért is, mert végre beszereztem egy kerékpárra való üléshuzatot, amelyik egyszerre puha és meleg, és így nem kell fakírnak lenni ahhoz, hogy az ember hűvösebb időben nyeregbe pattanjon.
4. Bár komolyan hiszek abban, hogy sem fehér lisztet, sem cukrot nem kellene fogyasztanunk, és amikor észnél vagyok, eritritet teszek a saját kávémba stb., azért mostanában kéthetente vasárnap palacsintadélutánt is tartunk. A legfinomabb a B.-féle szilvadzsemes változat fahéjjal és természetesen, a juharszirupos.
5. Nagyjából túl vagyunk a tél felén, és az ólak bontásából származó faanyag idáig nagyon szépen kiszolgált minket. Amikor a kályhába rakom őket, minden negyedik-ötödik darabnál felszisszenek, hogy milyen okból hagytam ilyen magas minőségű deszkát elfűrészelni -- egyszerűen gyönyörű a mintázata, hihetetlen a súlya némelyiknek --, aztán azzal nyugtatom magam, hogy biztosan görbe volt, elvégre J.-vel ketten pakoltuk át az egészet.
6. Ugyan a Lakáskultúrát néha értetlenül olvasom, hogy ti. ezt vagy azt a vibráló luxuslakást vajon miért kellett beválogatni, noch dazu, címlapra tenni, mégis minden egyes számból tanulok valamit; például a múltkor egy ott olvasott ajánló hatására mentem el a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba, és hiába láttam már az állandó kiállítást, a Lukáts Katóról szóló tárlattal és a többi időszaki érdekességgel együtt végignéztem újra az egészet. A Lakáskultúra mellett szól egyébként az is, hogy súlyos alaprajz-junkie vagyok, és szükségem van az anyagra.
7. Remélem, volt legalább egy blogolvasó, aki a Müpa Jazz Showcase-en részt vett akár online, akár offline formában. Ha igen, írja meg kommentben, hogy ki tetszett. Én pénteken vasalás közben hallgattam, szombaton kihagytuk, pedig akkor lépett fel a két későbbi nyertes, tegnap palacsintázás után kicsit késtem, de siettem a konyhából a szobába, és örültem, hogy bekapcsolódtam: Orbay Lilláékat a múltkori vizsga óta szerettem volna újra hallani. Amúgy ezt a bejegyzést úgy írtam, hogy a két nyertes YouTube-repertoárját hallgattam közben.
+1: Két komolyabb bejegyzéssel készülök mostanában: az egyik a tyúkól-projekt befejező része lesz, a másik az idei, házzal kapcsolatos tervekről fog szólni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése