Ugrás a fő tartalomra

Betűk, hajtások, apró lépések

Készülnek a hosszabb bejegyzések, és szerencsére, amíg azokkal szöszmötölök, vannak kisebb mesélnivalóim is.

Kaptam egy használt koszorút és egy fonott táskát, ami másnak már fölösleges volt. Nagyon tetszik ez a natúr stílus, és lehet, hogy ennyi lesz a díszítés tavaszra. Szerintem amúgy az ajtódísz akár lakás, akár ház esetében tök igényes és kedves dolog, csak néha elfeledkezem róla.

Szintén kaptunk egy csomó szenzációs gyerekkönyvet (köszönjük, S.!). Nagyon jó, hogy nem kell mindig ide-oda cipelni a többi cuccal együtt a könyveket is, hanem mindig van mit olvasni. Egyébként a múltkor lottóztunk, mert E. elolvasta a LOTTÓZÓ feliratot az utcán, és attól kezdve mindennapos téma volt, hogy mi is az. (Az érdeklődők kedvéért: egy találata volt.)

Lefestettem a másik széket, ehhez is mindenféle maradékból kevertem ki a világos türkizt. Mindig minden kidobott széket meg fogok menteni, az egyik legkezelhetőbb és leghálásabb bútordarab. Ahhoz, hogy leüljek a teraszon, eleve kettőt szoktam használni, az egyik a lábtartó -- mondjátok, hogy ti is csináltok ilyet, légyszi.

A lakás és a ház között elosztottam azokat a virághagymákat, amiket ősszel szereztem, így a sütögetőnél és a városi ablakok közé tett cserepekben is nyílik jácint meg még nem tudom, mi, -- ki emlékszik már arra, hogy mi volt a zacskóban... --, de kíváncsian várom.

Várható a fenti tervezett bejegyzéseken túl egy kerttervezős poszt, de azt hiszem, előbb ilyen csacskaságokról is van még egy anyagom, majd meglátjátok.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...