Ugrás a fő tartalomra

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát (te-ázás, hahaha), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt.

1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó.

2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a 

"ki kinek a kije" 

nevű társadalmi társasjáték.

3. Ritka, amikor így érzem, de a múltkor a Gerendás szobában hibátlan volt az összhang: a garázsban még valamikor nyáron megtaláltuk H. ágyának ikertestvérét, és pár hete eredeti színében, sötétbarnán bekerült az egyik sarokba. Nagyon kényelmes (jó magas), és onnan nézve a kerek asztalt a székekkel, a felkapcsolt falikarokat, az íves ablakokat, hallgatva a kályhában ropogó tüzet, megállapítottam, hogy ez rendben van.

4. Néha szoktam munka közben mondani a YouTube-nak, hogy lepj meg, bébi. (Mondjuk, meglephetne valaki reklámmentes YouTube-bal karácsonyra.)

5. Néha ilyenkor sajnos, az érdeklődési körömbe nem egészen vágó videók jönnek fel ("Michael Jackson orrműtéteinek szakértői elemzése").

6. Néha viszont olyan gyöngyszemekre bukkanok, mint a Lomb Kató (szuper név)--Vitray-beszélgetés, amit valamiért most eléggé sokan kaptak meglepetésül az algoritmustól, Grecsó is írt róla az ÉS-ben -- a recenziót amúgy jóval később láttam meg, mint a videót.

7. A fenti beszélgetésből számomra az egyik legfontosabb üzenet, hogy csak 

a monomániás ember 

az igazán érdekes. Teljesen egyetértek, zseniális és megalapozott gondolat, és az is az, ahogyan az interjúalany bele tudta szőni a társalgásba -- fenntartva, természetesen, hogy a monománia nem szabad, hogy másoknak ártson. A ház is ilyen szenvedély vagy monománia, de nem bánom.

8. Az Instagramra vissza kéne térnem valahogyan, csak egyre jobban hiszek abban, hogy az offline az új luxus. Ez azért is vicces, mert a rendezo365-re temérdek anyagom lenne. Soha annyit nem pakoltam, mint mostanában.

9. A fiatal Jagger -- amellett, hogy nagyon szeretett háromkor teázni -- azért sok mindenkinél szebb volt. A 7. ponttal összhangban pedig: mindig büszkén fogom hirdetni, hogy S.W. legtöbb ötvenéves számában -- és benne mint előadóban -- több a dög, mint a mai popdalok és -előadók 99%-ában (pedig nála a jópasi-faktor szóba sem jön).

...ellentétben másokkal
(The Portrait of the Artist as a Young Man)

10. Visszakanyarodva a tea-témához: amióta a múltkor a forró víztől szétrobbant az ikeás kancsó (igen.. igen.. ez az a történet), egy Hüttl Tivadar jelzésű porcelánkannában készítem a teát, *mert azt találtam a konyhaszekrényben,* és minden alkalommal mosolygok azon, hogy mennyire jó név ez is.





Megjegyzések

  1. Erre a Lomb Katós riportra vagy beszélgetésre évtizedek távlatából emlékszem, s szépek az emlékeim. Ezek a jó riportok, jó emberek, mindkét oldalon. Nem árt, ha valaki monomániás, legalább valamit letesz az asztalra. Megkerestem, ismét meghallgatom. A Gerendás szobát elképzeltem, s az érzést teljesen átéltem. Csodás. Lehetett, lehet. Ilyenkor kerek a világ!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképzelhető, hogy harsány butaságok helyett csak ilyen riportokat fogok nézni a jövőben. Egyetértünk: muszáj, hogy meglegyen az a fókusz, ami egy tárgy mániákus megszállásából következik, különben nehéz komoly eredményt elérni. Azt hiszem, ez a fajta megszállottság kell ahhoz, hogy valaki ne unjon rá a tárgyára, ahogyan az átlagos elme menekülne egy idő után.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...