Mielőtt újra fényképeket törlök, és véglegesítem a tyúkól-bejegyzést, átmentem ide azokat a fotókat, amelyek kifejezetten jó érzéssel töltenek el, a hozzájuk tartozó történetekkel együtt.
Voltunk adventikoszorú-készítő foglalkozáson. Ugyan megállíthatatlanul ömlött az eső, és odafelé erős kétségeink voltak afelől, hogy egyáltalán lesz-e ez a program, végül egy idő után csak mi voltunk, és nagyon hangulatos volt az egész, a hely pedig az egyik kedvencem.
Nagyon gyakran gyalog járok Budapesten, és van egy régi épület, amelyik előtt hetente egyszer elmegyek, kint már sötét, bent ráadásul mindig gyerekek zenélnek a lámpafénynél, tökéletes pillanat.
Bementem a Culinarisba is, ami mára olyan lett, mint pár éve a CBA volt (ti. elvből nem vásárolunk ott -- nem mintha régen naponta tettük volna ezt), kicsit átmelegedtem, hagytam, hogy átjárjon a helyhez tökéletesen passzoló zene és a luxus érzete, majd száz méterrel arrébb bevásároltam a Pennyben egy doboz culinarisos tea árából :D, szerintem nem is rosszul. Az a helyzet, hogy én tényleg nem vagyok sznob, és jól szórakozom azon, amikor valakit a saját sznobériája az orránál fogva vezet. (Azért kellene néhány delikáteszcucc az előbbi boltból is, egyébként főleg a csomagolás-design miatt, de máshonnan is beszerezhetőek.)
Kaptam ajándékba régi szerszámokat. Szó se róla, a legtöbbször az is működik, amikor megkérem J.-t, hogy ugyan, másnap hozzon már egy fogót, mert azzal gördülékenyebben fog menni a munka, így mégis jobb lesz.
A képkeretező boltból származik a halacskás kép, amelynek az összes színe megjelenik a Vitorlás szoba tányérjain és textiljein. Nincsenek véletlenek.
Összeállítottam cipősdobozokat, és még fogok is készíteni párat (pedig a kezdeti lelkesedés után évekig kihagytam ezt az akciót).
Azt az alkotóműhelyt megcsodáltam, merre található?
VálaszTörlésMárta, ez a szennai Skanzen Somogy megyében.
Törlés