Vegyes- (városi) vágott

Kaptam reklámokat tartalmazó leveleket egy külföldi ügynökségtől, amelyekben úgy szólítanak meg, hogy 

Dear Rural Urban Team. :D  

Ezentúl nyugodtan hívjatok így, ha kerestek. Na, de nem erről akartam írni, hanem arról, hogy

Good morn' or evening Friends*,

Here's your friendly announcer.

I have serious news to pass on to everybody:

a karácsonyi készülődés elkezdődött a városban. Mit elkezdődött: teljes gőzzel csillog-villog, csilingel és nyomul minden üzlet, as of yesterday. A hír az, hogy ebben nem kell részt venni; teljesen normális nem állandóan és eleve nem túl sokat vásárolni, ami nagyon felszabadító érzés, folyton emlékeztetem magam rá.

Én, mondjuk, többnyire élvezem, hogy mások professzionálisan feldíszítik a középületeket, ráadásul olyan mértékben, hogy nekem nem kell kiaggatnom semmit a saját otthonunkban, csak akkor, ha jólesik. Erről jut eszembe, mindig akkor gyújtják meg kapcsolják fel a kandelábereket a belvárosban, amikor van fél órám E. különórája miatt, és ilyenkor hóesés nélkül is nagyon jó sétálni a 21. század X Dickens-hangulatban. 

itt kb. végig a Link Up című számot hallgattam

Szerencsére van egy-két utca és passzázs, ahol ilyen kis furcsa boltok bújnak meg, 

mind közül a kedvencem talán a képkeretező műhely. Ott rontottam el, hogy nem építész vagy képkeretező lettem -- a legjobb lehet elmerülni bármelyik világban a kettő közül. Ja, egyébként saaajnos, most még nem mondhatom el, hogy ki melyiket fogja kapni ezek közül az apróságok közül. 

*Egyszer nagyon jó volna szerezni egy Songs In The Key of Life-posztert. Azt hiszem, most már biztos, hogy -- Prince és más világsztárok véleményét osztva -- ez az örök kedvenc albumom, pedig erős a mezőny S. Wonder egyéb remekművei miatt is, vagy például ott a White Album a Beatlestől (tudom, tudom: a The White Album a The Beatlestől...), ami évtizedekig a csúcs volt a szememben (fülemben). Hiába, úgy látszik, azt az édes, valódi, klasszikus hetvenes évekbeli hangzást szeretem a legjobban.

A múltkor a Gellérthegyre menet (mikor máskor, ugye) kibicsaklott a bokám, de annyira, hogy a segítőkész bácsinak is, aki meg akarta tudni, mi a baj, rettenetesen durván tudtam csak válaszolni, amiért itt is elnézést kérek, és szeretném jelezni, hogy totálisan elegem van az összes hülye sérülésből. But I don't want to bore you with my trouble, ahogy a Géniusz a -- beszédes című -- Knocks Me Off My Feet című slágerben énekli, ugyan egy picit más kontextusban.

Voltunk még egy "olyan rossz, hogy az már jó" jellegű helyen, és több nagyon kellemes beszélgetést folytattam az elmúlt napokban. Nem felejtettem el, hogy a tájház-történet és a tyúkólprojekt folytatása következik, csak mivel ma ennyi időm volt, a városban töltött napokról is akartam írni pár sort.