Azt hiszed

Az őszi szünetben is rengeteg volt a munka, de hát, a világ egyik legnagyobb közhelye, hogy egy ház körül mindig temérdek tennivaló van -- csak most nem esett jól, hogy nem volt opció: vagy napi sok-sok órában csináljuk, vagy elhanyagoltnak néz ki minden. Most mégis nosztalgiázom: milyen szép volt az az egy hét!

Már mindenki megszokta, hogy én vagyok a hajcsár, de valakinek ezt is vállalnia kell.

Az idő nagyon finom volt (akkor még...), kissé túl is melegítettem a szobákat, mert van ez a fixa ideám, miszerint egy háznak jót tesz, ha fűtik.

Végre elvittem a boszorkányseprűt: olyan, mintha oda találták volna ki.

A tökmagot valószínűleg kicsit későn ültettem el tavasszal, ezért nem volt ideje rendesen megérni a termésnek. A méret jó (többféle is van), csak nem eléggé édes, ha megsütjük, de tanultam belőle, és így is nagyon jó kis dekoráció lett.

A tyúkól porából emelt sütögető (bejegyzés készül!) az abszolút kedvenc kinti hely, fedett és általában is praktikus, ráadásul stílusában nagyon illik a házhoz.

A másik liebling továbbra is a Salgó tűzhely; most a saját almánkat aszaltunk rajta minden egyes nap.

 

Szerencsére B.-ék el tudtak jönni pár órára, már nagyon akartam látni őket. Kaptunk tőlük finom kekszet és egy horgonyt a Vitorlás szobába, amit azóta kitettem az ajtóra, nagyon tetszik.

Azt hittem én annak idején, a ház arra lesz jó, hogy a városi hajtás után megtanítson pihenni -- ehhez képest a szünet utáni egyik szombat hajnalban is kizárólag gürizni indultam, akkor egyedül (persze, a háznál többen segítettek). Mondogattam ugyan magamnak, hogy ez egyúttal kikapcsolódás, és az is volt, hiszen órákon át hordani a fát tényleg egyfajta flow-élmény, utána egészen kivételesen jól aludtam, hazafelé pedig meg tudtam nézni a Zichy Mihály Emlékmúzeumot Zalában, ami egyébként -- wait for it -- Somogyban van, visszatekintve mégis merő kapkodás volt az egész. 

A saját házunknál nem is tudtam semmi szépet fotózni, mert amellett, hogy az idő pocsék volt, a kertbe vezető minden utamon vagy fejsze vagy kosár vagy más volt a kezemben, ráadásul a korai sötétedéssel is versenyt futottunk. Másnap pedig a munka után már jönnöm is kellett vissza, amit példásan végre is hajtottam -- de ugye, a közvetlenül a bábszínházba való indulás előtt történt forrázásos, csuklóra esős sztorimat még nem meséltem? Leszek annyira kedves, hogy a részletekbe nem is megyek bele.