Ugrás a fő tartalomra

11.

Ma blogszületésnap van!

Tizenegy éve él ez a felület, és az az érdekes, hogy mostanában többször eszembe jutott, hogy visszakeressek valamit rajta, ha éppen nem tudtam felidézni, mikor mi és hogyan történt. Úgyhogy, mondhatjuk, hogy betölti az építési napló funkcióját is, nemcsak a hobbim iránti rajongásom öntöm ki ide.

borbolya

Nagyon szeretem, amikor úgy tudom alakítani a napjaimat, hogy jut idő a blogírásra. Ma egyébként egyáltalán nem itt kellene ülnöm, mégis megengedtem magamnak ennyi fegyelmezetlenséget, mert olyan jó, hogy van kedvem tizenegy év után is írni. 

Az őszi szünet nagyon jó volt. Persze, akadtak nehézségek (napokig iszonyatosan fájt a vállam & más miatt is feszült voltam), viszont most átfilterezem ezeket, és inkább a csodás élményekről fogok írni a héten, lehetőleg két bejegyzésben, mert nekem is erre van szükségem, és szerintem nektek, az olvasóknak is ez a legjobb.

Felvillantok néhány képet elöljáróban.

Sőt, küldök dalt is* (a bivalyerős gyógyszer mellett, gondolom, ez hozott ki a vállbénulásból ;-))


Örülök, hogy itt vagytok!


*Stronger // Janelle Monáe






Megjegyzések

  1. Boldon szülinapot a blognak! 11 év, hű de hosszú idő! Én megöregedtem, volt boldogság, (nálatok E. nálunk + 2 unoka) szomorúság (nem részletezem), egészség, betegség, stb., stb. Soha nem fogom elfelejteni béri látogatásodat, pedig az is már több, mint 10 éve volt. Az én blogom már 15-ik évéhez közeledik és ugyanolyan lelkesedéssel írom, mint te ezt. Hajrá a következő 11 évre! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dear Fellow Blogger,

      azt a látogatást én is a nagyon kedves emlékek között tartom számon. Bérnek megvan a sajátos hangulata és a vendégszerető fogadtatás csodálatos volt.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...