Ugrás a fő tartalomra

Ajándékok

Azt hiszem, nekem a tárgyi ajándékok továbbra is a szeretetnyelveim, bár kicsit taszít ez a populáris kategorizálás, miközben nagyon találó. Idén mi sem nagyon adtunk egymásnak élményt, vagyis élményre váltható utalványt, mert minden program bizonytalan. (Mintha a tárgyak biztosak lennének, ha-ha.)

ezt például magamnak adtam, némi vállveregetéssel kiegészítve, az előszobáért

Utoljára március elején voltam koncerten (nem, nyáron és online sem), mondjuk, az egy nem akármilyen Lukács Miklós- volt. Utána lassan kilenc hónap - eléggé gondterhes - kultúramegvonás következett. Végül is, mindent meg lehet szokni. Bele lehet süppedni, mint egy régi, derékfájós kanapéba. Abból érzem, hogy kicsit kikészült az idegrendszerem, hogy minden egyes alkalommal, amikor áthaladok a zebrán, könnybe lábad a szemem még a Jászain játszó utcazenésztől is.

Folytatva az előző bejegyzést, a házat megajándékoztam néhány, már meglévő dísszel, szerintem nagyon jól állnak neki.


Karácsony előtt volt egy őrülten dolgos hét (készülnek a posztok róla), akkor kaptam a bluetooth fülhallgatót, a mentás csokit és az alatt a hét alatt találtam meg E. elveszettnek hitt fűgereblyéjét is egy szemétdomb alatt, ami önmagában felért egy ajándékkal.

Megcsiszolták nekem a régebben kapott, szívecskés székeket is (rajtam valószínűleg kifogtak volna), most azon tanakodom, hogyan kezeljem őket tovább. Szerintetek mi lenne a legjobb módszer?

Az otthon adott és kapott ajándékok közül néhány kedvenc: taburettszék (valahol az elegáns és a giccses határán), a macskás teáskanalak, a Steiner--Dagan-szakácskönyv (szokás szerint fantasztikus, bár a minden második oldalon túlcsorduló zsidó tematika kifejezetten zavaró: mint a nagybácsi, akinek mindenről az jut eszébe. A kevesebb több szerintem ezen a téren is), a LEGO-tetejű ikeás dobozok, az óriásbögre, a teák, a bronzszínű bakancs, a dobjáték, a kutyás-gazdás memóriajáték, az aromadiffúzor, ami, bevallom, impulzusvásárlás volt, de, mint kiderült, telitalálat H.-nak.



Ti minek örültetek a legjobban karácsonykor?







Megjegyzések

  1. Dragomán György Főzőskönyvének örültem a legjobban és annak, hogy karácsony előtt pár nappal be tudtuk fejezni (férj és én csináltunk mindent) a nappali felújítását (vakolás, glettelés, festés, szeletelt tégla a falra, újraburkolás, bútorok).

    A csiszolt székeket - mivel nem lett teljesen natúr - Pentart Decor Soft-tal festeném le (van sokféle szín, jól fed, olcsóbb, mint az Annie Sloan és nagyjából azt tudja).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vargaera, akkor ez különleges karácsony volt nektek! Gratulálok, biztosan csodás érzés egyszerűen csak otthon lenni.

      Ismerem a Pentartot, kösz, hogy javasoltad, mert így újra kedvem lett hozzá. Azt is szeretem benne, hogy kis tégelyekben kapható, eléggé sokfelé. Majd lefényképezem, milyenek lettek a székek.

      Törlés
    2. Dragomántól a vadasreceptet olvastam legutóbb, lenyűgöző, ahogy ír!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...