Ugrás a fő tartalomra

Téli ünnepek a háznál II.

Tegnap elindítottam a karácsonyi zenéket, beleértve Michael "FrankSinatra" Buble-t és a kevésbé ismerteket is. A jövő egyébként szerintem az autodidakta tehetségeké, nagyon helyes lány például ő, többször táncoltunk a videóira. Szeretnék olyan hangulatot fülhallgatót, amelyik sohasem romlik el. A mai időjárás-előrejelzés is hozzátette a magáét a decemberi várakozáshoz: "Felhős szerda jön, este szállingózhat a hó." 

Távol álljon tőlem, hogy idealizáljam a háznál lévő körülményeket, viszont, ahogyan írtam korábban is, a blog amellett, hogy a saját kis szöveguniverzumom (ah!), igenis filterezett valóság - egészen egyszerűen azért, mert így több pozitív élményt tudok átadni, és több energiát nyerek belőle én magam is.

Lehetséges, hogy néha úgy írok, hogy ellenállhatatlan kedvet csinálok a vidékiházas élethez, de azért óvatosan, a sorok között olvasva fogadjátok mindezt. Tényleg nagyon szeretem ezt a házat, irtó sok áldozatot hozok érte, és sosincs vége a munkának, plusz nagyon sokszor nem sikerül begyújtani, és akkor füstölgök, de mindenkinek jobb, ha erről nem írok. :)

Vissza az ünnepi receptekhez.

A sparheltes bejegyzésem után egy nappal kaptunk egy vaníliaízű, csodás sütőtököt.


Ajándékoztak nekünk vasrácsot is; abból és régi ereszcsatorna-tartóvasból készült ilyen sárlehúzó, ami régi vágyam volt, és még éppen elég lesz rá az itthon lévő fekete Hammerite.



Feltettem az említett függönyt, nagyon tetszik mindenkinek (öt cm-t húzok majd rajta, hogy feljebb legyen).

Voltunk megint az erdőben. Jó hideg van.

papírdoboz a Sparból ;)





Megjegyzések

  1. Miért nem sikerül a begyújtás? Én tanultam a netről is, de az volt a legjobb, amikor a szomszéd előttem rohanva megrakta a tüzet, mert sietett dolgozni. Akkor láttam hogy is kell összerakni s a pèlda máig előttem van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem elég jó (túl nedves) a fa, illetve mindig kifogy a vékonyka gyújtós. Hogy a kihult kemenyt ne is említsem. :)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má