Abból tudom, hogy írnom kellene, hogy egyre többször jut eszembe a blog. És mivel a február bejegyzések tekintetében némán illant el (ah!), plusz kevés olyan jó dolgot tudok említeni, amelyik attól, hogy ritkábban csináljuk, jobb lesz, gondoltam, írok.
Számomra is teljesen meglepő, hogy milyen szuper érzés a botcsinálta kertészkedés. Frusztráltan például attól, hogy X vagy Y nem jelenik meg a megbeszélt időben elvégezni az adott munkát a háznál, hasznossá akarom tenni magam, kivonulok az ágvágó barátommal, és ritkítok, és ez a hajfodrászkodás ilyenkor, tavasszal még jobban esik, mint ősszel, amikor 99%-ban csak gereblyézni kell. Endorfinlöket és egészen röhejes mértékű izomláz az eredmény, de olyan, hogy a fürdőszobáig is halkan sikítozva jut el az ember az ágyból kikecmeregvén.
Vicces, hogy amikor még csak olvastam a Vegán Hegylakó bejegyzéseit, amellett, hogy a kulináris vonalért mindig megvesztem, annyira jól csinálja (legyünk őszinték: igazából csak az ételek miatt kezdtem el olvasni), mindig afféle érdekes hóbortnak, különc szenvedélynek tartottam a bozótirtást, picinke rügyek megfigyelgetését, a virágok szárítását és az egész drukkot, amellyel övezi a kerti munkálatokat, illetve az időjárási jelenségeket.
Most viszont, hogy én is csinálom,
mindent értek.
A világ egyik legjobb dolga a kert.
Egyszer, ha majd nem lesz ennyi munka kint, a 3000 m2-en (muhaha), megírok egy Vegán Hegylakó-bejegyzés-paródiát női szemszögből. Nyelvileg már felkészültem, mert azért az eléggé túltolt sajátos; János macska megfelelője pedig konkrétan alig engedte, hogy megírjam ezt a posztot (itt táncol a laptopon). Persze, nem vagyok teljesen mérvadó, mert például
a gallyak elégetése,
azt hiszem, nagyon nem
vegán,
pedig (még) így szoktunk megszabadulni a hatalmas ágmennyiségtől. Bocs.
A friss levegőn munkálkodva mindig örülök annak, hogy hatvan munkásláb tiprása ellenére is kibújtak a ház első tulajdonosa, I. néni által ültetett kis virágok, annak, hogy most már átlátni a telken az erdőig, és abban reménykedem, hogy a ritkítással nem nyírtam ki a bokrokat, hanem arra fogja ösztönözni őket, hogy formásabban és erőteljesebben növekedjenek majd.
A felújítós munkálatokról is készül a bejegyzés, csak ezt most el kellett mondanom.
(A poszt nyomokban Vörösmarty Mihály Előszó című versére vonatkozó utalásokat tartalmaz.)
A kert egyszer csak fogja magát, s beszippantja az embert. Már csak tudom. Soha nem érdekelt, a házunk is a HÁZmiatt lett. Aztán egyszer csak vettem a kertészeti folyóiratokat, olvastam a könyveket, böngésztem a tèma oldalait, s csinàltam egy kertet. S imádom, az életem a nyugtatóm, a csend, nyugalom, s a tervezgetés helye. S van hova tenni a pénzünket... Még mindezek alőtt vagy, de úgy érzem már jó úton.
VálaszTörlésHoldgyöngy, ha egyszer eljutok oda, ahová te kert-ügyben, nagyon boldog leszek. Tegnap is bozótirtás volt soron, majd következik az ároktisztítás... (videkivarosi, csak itt nem vagyok még bejelentkezve)
TörlésMég fényképen nézni is gyönyörűség. :)
VálaszTörlésA kert meditáció és szenvedély, függőség és brutális testedzés (komolyan, érdemes bemelegíteni és nyújtani, aztán még így is olyan izmok jelentkeznek, amiknek a létezéséről nem is tud az ember)! Épp olyan nehéz lemondani a kertről, mint az életről. Ennél csak az nehezebb, ha fű/fa/virág elpusztul, aki addig családtagként élt.
A tél a művelődés időszaka, mit és hogyan kell metszeni vagy éppen hagyni burjánozni, esetleg átültetni. A szigorúan vett szakirodalom mellett a legjobb Capektől A szenvedelmes kertész. No az igen, az a könyv megfogja a lényeget! :) Írom ezt egy Dásenyka típusú örökbefogadott eb gazdijaként.(Nem Capek-rajongásból fogadtuk be, hanem mert kidobták a nyirkos novemberi hidegben. Dása kisasszony már jól van, és szintén szeret kertészkedni.)
Hű, elragadott a lelkesedés, csak a legfontosabbat nem írtam: sok önkormányzatnak van aprítógépe, amivel egyeztetés után helyben az ágakat bezúzzák és tömörítik, így tüzelő lehet a hideg napokra.
Luca
Luca, olyan jókat írsz, mindig kedvet csinálsz a saját kertünkhoz és hazfelujitasunkhoz! 😅 De klassz a kutya-örökbefogadásos történet. Köszönöm a szakirodalom-ajanlast is, és képzeld, most találtam meg egy olvasói emailt, amelyikben M. jelzi, hogy ha akarom, növényeket fog nekem adni! Alig várom, hogy legkésőbb ősszel tudjunk találkozni ez ügyben.
TörlésO és igen, mielőtt és miután kerteszkedem, meg fogom tenni a tornazos lépéseket!
Törlés