Ugrás a fő tartalomra

Hogyan állunk? (házkészenlét)

Mi van kész, mi nincsen kész? Nincs készen pl. H. házi feladata fizikából. Ja, hogy az nem is az én dolgom? Aha. 



Nem akarok unfair lenni, úgyis rengeteg unfair eleme van a digitális oktatás jelen állapotának, de azért eléggé elszívja az erőmet és a totál máshol is kellő figyelmemet (ld. saját munkáim...) ez a káosz. Mert még mindig kaotikus az itthontanulás, minek szépítsem.

Feltételezem, rengeteg kamaszgyerekhez az illene leginkább, hogy süthessen-főzhessen, nagyokat olvashasson a (nyug)ágyban heverészve, fűszernövényeket ültethessen, ehhez képest kőkeményen mást kell tennie. És hát H. a felsorolt tevékenységekben elképesztően ügyes is; olyan zöld smoothie-kat iszunk nap mint nap, hogy ihaj (bébispenót + alma + kiwi + rizstej + narancslé + banán).


...és, amikor már nem havazott, grilleztünk is.



Megint elkalandoztam, mert ilyenek a napjaink lassan két hete, de vissza a házhoz.

Próbáljuk akkor azt nézni, hogy mi pipálható ki, mi nem. 

Villanyszerelés: a házat újrahúzták rézkábellel, még a lámpák felszerelése várat magára. Majdnem az összes lámpa megvan. És akkor mostantól határozatlan ideig azért, hogy elkerüljük azokat az emberi kontaktokat, futárok, postások igénybe vételét, amelyek nem feltétlenül szükségesek, nem nagyon lehet Jófogásozni, Marketplace-ezni, ahol szuper áron találhattam volna mindenfélét.

Festés: éppen az előszobánál járunk, mert ott volt egy villanyszereléshez kapcsolódó utolsó vésés, ami miatt mindössze fél évig nem lehetett falat javítani, és nemsokára ez is kész. Hófehérek lesznek a falak mindenhol.

Padló szegőlécezés: felkerült mindenhová az 5x5 cm-es pipaléc, amivel lesz még dolgunk, mert sok helyen van pasztázva az illesztéseknél, plusz szőrös is a fa, és pácolni is kell. Csak ötven folyóméter térdelve és görnyedve, igazán semmiség. :P

Irtó nyögvenyelősen és baromi sokára, de végre megszereztem a kályhákhoz a méretre vágott és visszahajtott bádogdarabokat. Az volt a gondolatom, hogy talán nem gyújt'nám föl a vadiúj vörösfenyő hajópadlót a kályhából kipotyogó parázzsal. A bádogosok borzasztóan nehezen adták be a derekukat, mintha valami igazán extra dolgot kértem volna.

Elkészült az előtető, az új vápabádog ott, ahol a ház tetejének két része derékszögben kapcsolódik össze, és az ereszcsatorna, így most már nem ázik be az előtér, és nem a falra ömlik a csapadékvíz.

Idefelé jövet egyébként vettünk egy legolcsóbb fajta 14 literes lábazatfestéket és néhány színezőpasztát, mert, ha szép idő lesz újra, akkor megpróbáljuk eltalálni azt a sötét sárgadinnye-barackszínt, amilyen volt a lábazat a vízszigeteléses falrombolás előtt, és s.k. megcsinálni. Egyelőre túl világos a szín és rossz az idő, de nem fogjuk ilyen könnyen feladni. Az a helyzet, hogy nem tehetjük meg.


Nincs pajtatető, csak az álmaimban.

Kézi erővel annyit nyirbáljuk a kertet és a ház háta mögötti dzsuvás árokpartot, amennyit csak tudjuk. Szerintem már látszik, hogy tisztább, levegősebb minden. Bokrokat szeretnék és falusi virágokat, valamint kevesebb bokatörő gödröt.

A nyári konyha mennyezete és falfestése, illetve az oda kapcsolódó zuhanyzó még nincsen kész.

Itt jegyezném meg, hogy minden kétséget kizáróan túl nagy a ház. No, really. Ne vegyetek nagy házat. Nem lehet bírni anyagilag.

A terasz falának vakolása is rengeteget dobna a látványon; erről még lövésem sincs, mikorra tudjuk megcsináltatni.

Most azért kell nagyon drukkolni nekünk, hogy a fő fürdőhöz találjunk embert és meglegyenek a szaniterek is, mert ugyan nagyon autentik ez a zománcozott lavórban történő fürdőzés, pardon, 

mosdás, 

de már csináljuk egy ideje, és mostanra végleg besokalltam.

Múlt heti pozitív: napszárította illatú paplanhuzatban aludni (azt is zománcozott lavórban mostam).




Megjegyzések

  1. Hány négyzetméter a ház? Lehet,hogy nagynak látszik,lehet sok élethelyzet,jól jön majd akkor . Szerintem ahogy csináljátok jó,idő van. Ti fiatalok vagytok. Írjaneked egy nagymama. S ahovgy érzemszívedcsücske, s ez sokat számít. Szépnapokat nektek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyongy, 100 nm. Köszönöm az energiát adó sorokat!

      Törlés
  2. Nagyon vagány a nomád életforma! Amit természetesnek veszünk a mindennapokban (folyó meleg víz, termosztáttal szabályozható fűtés-hűtés és társai), mennyire nem az! Hihetetlen örömet tud okozni egy ráérős zuhanyozás, sőt a hazacipelt szennyes mosógépbe tuszkolása. (Egy vándortábor óta nap mint nap tudatosan élvezem a civilizáció áldásait.)
    Elképesztően sokat haladtatok, pláne a szakemberhiány/megbízhatatlanság/brutális árak akadálypályát nézve. A méretet praktikusan csökkentetted a hideg időkre lezárt szobákkal. :)
    Falusi virágok a legbájosabbak! Ráadásul ők bennszülöttek, akik jól érzik magukat az adott mikroklímán, talajfajtán, stb. és vidáman virulnak. Babarózsa nyílását alig várom, a mahónia virágai már ontják a mézillatot, folyamatos változás, ami tegnap még kopár volt, ma pompázik. :)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban berobbantak a rügyek, levelek, virágok. :) Éppen azt figyeltük meg az egyik nap egy nagyon öreg néni házánál, hogy mennyire édesek a majdhogynem vadvirágnak kinéző falusi virágok, és milyen példás rendben tartja őket, no meg azt a pár sor szőlőt is...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má