vidéki városi

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye?  az Egyik <3 Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni!  Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása,  online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben ( 1. rész & 2. rész ) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van.  Nem bántam meg a választásaim, sőt.  Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan...

Vegyesek az emlékeim: tudom, hogy egy ház soha nincsen készen, de a miénk még nagyon nincsen készen. Eközben irtó büszke vagyok azokra az eredményekre  (vízszigetelés, lomtalanítás, aljzatbetonozás, asztalosmunkák) , amelyeket júniustól szeptemberig értünk el, arra pedig még inkább, hogy kibírtuk a nyarat az építkezéssel egy fedél alatt. Amióta házas életet élek* , gyakran elgondolkodom, hogy megéri-e. De hát, most már benne vagyok, ugyebár.  *szójáték-overload Nagyon eltökéltnek kell lenni hozzá, az biztos: minden reggel egy közhelyesen nagy levegőt venni, és csinálni.  És ez, valljuk be, összeegyeztethetetlen a vakáció fogalmával, úgyhogy van egy kis bűntudatom meg hiányérzetem is.  Mi kell a jó nyaraláshoz? Nekünk: tengerpartozás ráérős reggelek és esték napközben kötetlen program némi kultúrával átszőve finom ételek A fentiek közül egy sem volt idén; ugyan, miből/mikor/hogyan is lett volna. Emlékszem, már júniusban úgy ér...

Elárulok néhány titkot. terveim vannak a pajtával kapcsolatban, de nem konkrét üzleti tervek; egyszerűen csak tudom, hogy jó lesz, ha ez az épület is a miénk marad. idén nyáron a kitakarítását és a falai vízszigetelését elvégeztettük, több idő viszont nem jutott rá, annyit kellett a főépülettel foglalkozni. biztosan nem máról holnapra lesz belőle valami, úgyhogy ez a történet is türelemre (és kitartásra, kreatív gondolkodásra, no meg: árral szemben menni) tanít. a macskánk egyik kedvenc helye a pajta mögötti árokpart. Amikor hosszú percekig (órákig) ott üldögél, én pedig állok mellette, mindig terveket szövögetek. a jelenlegi állás szerint féltető fog kerülni az épület tetejére: az a ferde, hátrafelé csapott fajta (nem az én ötletem, de szerintem zseniális, mert így talán kigazdálkodható a rengeteg egyéb felújítási munka mellett). elképzelhető, hogy a saját kis nyárerdőnkből fogunk faanyagot nyerni a féltetőhöz. nem szívesen vágatok ki fákat, hármat-...

Az elmúlt egy hónap során rátaláltam a házhoz jelenleg szükséges padlólapok közül háromfélére, sőt, közülük kettőt meg is rendeltem! A napokban átveszem őket, és egyszerűen szuper érzés, hogy egy része a problémának megoldódott. Nem letudtam , hanem ötezer munkaórányi keresés után meglett a két kis lieblingem. Nemsokára a blogon is bemutatom a választásaimat, a mostani bejegyzésben azonban még nézzük meg azt a fázist, amikor javában tartott az inspirációgyűjtés. Nekem a burkolatbolt olyan, mint az írószerbolt, a Spotify, a Pinterest vagy másnak a csokoládé- és cukorkabolt: a fantáziám végtelen loop-módba vált, a dopamin- és endorfintermelés az egekben, és nem tudom abbahagyni a kombinációk kielemzését, a tobzódást. Ha egyszer bejutok, nehéz magamat onnan elrángatni és visszanyerni a józan eszem. nem ezt választottam, de azért <3 Két dolgot akartam még az előző burkolatos bejegyzés kapcsán mondani: 1. Köszönöm a sok tippet és tapasztalatot, több irányba is elindíto...

Most tényleg: kellett nekünk ez az egész?!   (Pár hónappal ezelőtt írt poszt, lehiggadás után adom közre. De azért közreadom. Úgyis kedvez az időjárás a hangulatnak...) kezdem érteni azt a pengeszájat, a megkeményedett vonásokat...  Az elmúlt hét azzal telt, hogy gondos előkészítéssel átvertek és pénzt csaltak ki tőlünk. Majd, természetesen, nem végeztek el semmilyen munkát.  Iszonyúan sokat dolgoztam és pakoltam, átszerveztem mindent, hogy létrejöhessen ez a dolog. Szétfáradtam és agyonidegeskedtem magam. És végig sejtettük, hogy nem lesz meg. Pár héttel ezelőtt, amikor azt asszisztáltam végig, ahogyan az egyik családtagomat egészen gengszterszerű, ordenáré stílusban, a bunkóság, az átverés és az alpári fenyegetés egész napos adagolása közben költöztette arrébb egy cég párszáz km-rel, csak hüledeztem. Erre velünk is majdnem ugyanaz történik. [ isn't it ironic ] próbáltam viccesnek találni,  hogy 1976-os újságokat dobok ki rendrakás k...

Ha valamikor sikerült megoldanom egy lakberendezési kérdést, az mindig akkor volt, amikor rengeteg időt rászánva, vázlatot vázlatra halmozva, szétgondolkodva magam, agyonelemezve a témát eljutottam az utolsó, kiforrott tervig: valahol a blood, sweat and tears és a flow között. bőségtál by H. (saját, frissen tört mogyoróval) Mindvégig tudtam, hogy nagyon kicsi a keret a kiskonyhára, és azt is, hogy nem fogom hátrébb sorolni mint nem égető problémát, végül pedig veszni hagyni. Nem akarok kabátot venni, ha novembertől márciusig bármikor tálalom az ebédet, hiszen a házhoz, amikor megvettük, csak egy, a tornácon át megközelíthető nyári konyha járt. A nyári konyhát annyira megszoktuk és megszerettük, hogy megtartjuk. Ha követtétek a tervezés városi és vidéki (=helyszíni) fázisait, akkor tudjátok, hogy nagyon sokáig, valójában egészen  májusig az előtérbe vizionáltam a kis konyhát. És akkor két dolog történt.  Egyrészt, átvertek minket egy nagyobb összeg...