Milyen címet adjak a naplónak: Két hét hajsza? Hullámvasút? Egy biztos: a végére azért piszkosul elfáradtunk. Pedig, ha a felújítást globálisan vesszük, ez még csak az eleje...
 |
| falbontás a Vitorlás szobában |
12. nap
Az előző esti telefonhívás sikeres volt: odaküldenek hozzánk valakit a falu főterén dolgozó munkások közül. Elképesztő erőbedobással, két óra alatt kiássa a pajta mögötti sávot, ezzel megment a megőrüléstől, nem mellesleg a kötbérfizetéstől és attól, hogy feladjam éppen a végén.
Egy laza hajnali lapátolás során én is végzek a sittkupaccal, így a vízszigetelők hozzá tudnak férni a pajta oldalfalához.
Hiányoznak a gyerekek, de nem érek rá szenvedni emiatt: délelőtt fakezelő szert és hengert veszek, nyomtatok, vízszerelési anyagok boltjába rohangálok, elhozom a gagyi kilincset a barkácsboltból, mert még az is rohadt drága, újabb negyvenkilós falazóhabarcsokat szállítok haza a tüzépről.
Délután kérek fél óra pihenőt (elkényeztetett, városi csaj). A legnagyobb zajban is tudnék aludni, de mindig jön egy újabb "nem akarok zavarni, csak azt akarom kérdezni, hogy."
Így hát inkább kimegyek, és miközben a többiek aznapra végeznek a munkával, lekezelem a 29 db négyméteres deszka "A" oldalát gombaölő/szúellenes szerrel. Egész jó csinálni. A tűző napon villámgyorsan meg is száradnak (a vállam ezalatt villámgyorsan le is ég).
A "B" oldalukra nem jut idő, mert elsötétedik az ég.
A tőlem telhető legnagyobb sebességgel behordom a deszkákat a Vitorlás szobába, és -- bár egyáltalán nem ez a legnehezebb munka, amit el kell végznem, sőt, szinte gyerekjáték az eddigiekhez képest -- kiborulok.
Mondjuk, legalább senki sem látja.
Bőgve fordulok be a deszkákkal a házba, és miközben minden egyes beforduláskor elakadok valami szarságban, teljes kudarcnak látom a felújítást, de nem csak azt: a ház megvételét, az elképzelést, hogy ebből valaha bármilyen épeszű lakhely lesz, a blogírást mint röhejes ambíciót, a különböző fázisok preci(ő)z fényképezését, a papírra rajzolást meg újrarajzolást, a létező és nemlétező pénzekkel való kétségbeesett zsonglőrködést, a nyaralót, amiben csak nyaralni nem lehet.
Az egész elcseszett ötletet.
13. nap
Lenyomjuk a vízszigetelés utolsó napját.
Közben szépen halad az elkorhadt gerendák helyére tervezett pórfödém építése. Lekezelik a deszkák "B" oldalát is, és végre eltűnik a födémben a lyuk. Valamelyest visszatér a jó kedvem, és lelki szemeim előtt látom, hogyan fogunk -- párszázezer, előre nem betervezett forint befektetésével, khm -- a hátrányból előnyt kovácsolni.
A pajta is megkapja az esélyt, hogy ne ázzon szét alulról. Az utolsó szigetelőlemez áthúzásakor nagyszerű dramaturgiai érzékkel megérkezik egy bődületes vihar.
Sebtiben átveszem a munkát, elpakolnak, elköszönnek és elmennek.
 |
| vége |
Áramszünet.
Szétáznak a kint hagyott, kedvenc régi székeink.
Betörik egy ablak.
Az amortizáció, úgy látszik, elkerülhetetlen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése