Véghajrá

Milyen címet adjak a naplónak: Két hét hajsza? Hullámvasút? Egy biztos: a végére azért piszkosul elfáradtunk. Pedig, ha a felújítást globálisan vesszük, ez még csak az eleje...

falbontás a Vitorlás szobában

12. nap

Az előző esti telefonhívás sikeres volt: odaküldenek hozzánk valakit a falu főterén dolgozó munkások közül. Elképesztő erőbedobással, két óra alatt kiássa a pajta mögötti sávot, ezzel megment a megőrüléstől, nem mellesleg a kötbérfizetéstől és attól, hogy feladjam éppen a végén.

Egy laza hajnali lapátolás során én is végzek a sittkupaccal, így a vízszigetelők hozzá tudnak férni a pajta oldalfalához.

Hiányoznak a gyerekek, de nem érek rá szenvedni emiatt: délelőtt fakezelő szert és hengert veszek, nyomtatok, vízszerelési anyagok boltjába rohangálok, elhozom a gagyi kilincset a barkácsboltból, mert még az is rohadt drága, újabb negyvenkilós falazóhabarcsokat szállítok haza a tüzépről.

Délután kérek fél óra pihenőt (elkényeztetett, városi csaj). A legnagyobb zajban is tudnék aludni, de mindig jön egy újabb "nem akarok zavarni, csak azt akarom kérdezni, hogy."

Így hát inkább kimegyek, és miközben a többiek aznapra végeznek a munkával, lekezelem a 29 db négyméteres deszka "A" oldalát gombaölő/szúellenes szerrel. Egész jó csinálni. A tűző napon villámgyorsan meg is száradnak (a vállam ezalatt villámgyorsan le is ég).

A "B" oldalukra nem jut idő, mert elsötétedik az ég.

A tőlem telhető legnagyobb sebességgel behordom a deszkákat a Vitorlás szobába, és -- bár egyáltalán nem ez a legnehezebb munka, amit el kell végznem, sőt, szinte gyerekjáték az eddigiekhez képest -- kiborulok.

Mondjuk, legalább senki sem látja.

Bőgve fordulok be a deszkákkal a házba, és miközben minden egyes beforduláskor elakadok valami szarságban, teljes kudarcnak látom a felújítást, de nem csak azt: a ház megvételét, az elképzelést, hogy ebből valaha bármilyen épeszű lakhely lesz, a blogírást mint röhejes ambíciót, a különböző fázisok preci(ő)z fényképezését, a papírra rajzolást meg újrarajzolást, a létező és nemlétező pénzekkel való kétségbeesett zsonglőrködést, a nyaralót, amiben csak nyaralni nem lehet.

Az egész elcseszett ötletet.

13. nap

Lenyomjuk a vízszigetelés utolsó napját.

Közben szépen halad az elkorhadt gerendák helyére tervezett pórfödém építése. Lekezelik a deszkák "B" oldalát is, és végre eltűnik a födémben a lyuk. Valamelyest visszatér a jó kedvem, és lelki szemeim előtt látom, hogyan fogunk -- párszázezer, előre nem betervezett forint befektetésével, khm -- a hátrányból előnyt kovácsolni.

A pajta is megkapja az esélyt, hogy ne ázzon szét alulról. Az utolsó szigetelőlemez áthúzásakor nagyszerű dramaturgiai érzékkel megérkezik egy bődületes vihar.

Sebtiben átveszem a munkát, elpakolnak, elköszönnek és elmennek.

vége

Áramszünet.

Szétáznak a kint hagyott, kedvenc régi székeink.

Betörik egy ablak.

Az amortizáció, úgy látszik, elkerülhetetlen.