Ugrás a fő tartalomra

Házfelújítás: a három fő munkázat

Meséltem, hogy az egyik fagyos, koratavaszi napon három brigád jött egymás után felmérni a ház állapotát - árajánlatot kértem tőlük, kiderítették a lefalazott tároló-stiklit, plusz még egy alaprajz és metszet is született aznap. Egy év rákészülés után most már szembe kell nézni azzal, hogy keményen költeni kell a házra - de mivel az efféle százéves épületek igazi pénznyelők, nem mindegy, hogy melyik problematikus terület kap prioritást. A kisfiam szavát kölcsönvéve: a munkázatok sorrendje következik. 


Mostanra elég jól kiismertem a ház erősségeit és gyengeségeit, és ugyan napestig tudnám sorolni, hogy mi minden érett meg a cserére, van pár fontos szempont: ennek a régi háznak a szépségét szerintem konzerválni kell. Nem feltétlenül mindent maira cserélni, és emlékeztetni magam arra, hogy nem állandó lakhelyünk. Egyébként a fenti fotóval történelmet írunk ám. Képpremier van itt, a blogon, mert ilyen szögből még sohasem mutattam meg a háznak egyetlen részletét sem.


1. Utólagos vízszigetelés: nincs kecmec, meg kell csinálni. Egy ekkora épületnél (100m2) az acéllemez-besajtolás már több mint egymillió forintba kerül, sajnos. Ha mégis később történik meg, és most nem véve tudomást róla csak kijavíttatnánk egy kőművessel a falhibákat, később húzogathatjuk el a bútorokat, vakolhatnák újra a falat...

2. Nyílászáró-cserék. A nyári konyha ajtaja jó széles (majdnem 1 méter), a faanyag és a zsanérok állapota miatt viszont nem lehet már megmenteni. A másik neuralgikus pont a bejárati dupla ajtó, amelyik kicsit olyan, mintha egy szekrényt építettek volna be. Több helyen van vele probléma.


3. Tető itt-ott. Azt mondta a tetőfedő-bádogos fiú, hogy nem kell aggódni, a gerendák is szépen vannak rakva, és bírni fogják még jó ideig, illetve a tető is szépen kitartott az évtizedek során. Van egy ázás az előszoba környékén, illetve a veranda felett az az ultraronda palafedés (engedély kell a leszedetéséhez, satöbbi), valamint a ház nagy részén elegánsan hiányzik az ereszcsatorna, ahol pedig mégis akad, az házilagos, toldott-foldott.


"Ízlések és pofonok" rovat:
A lányom szerint "sárgadinnye," illetve "sárgabarack színű" a házunk külső falának festése, és "ez gáz" - de egyrészt ő kiskamasz korban van, tehát überkritikus, másrészt az ő kedvencei amúgy éppen a napsárga és a barackszínbe hajló, hungaro-mediterrán stílben felújított kockaházak, úgyhogy nem tudom, mennyire adjunk a szavára... :-) Mivel én sárgadinnye színűként ismertem meg, nekem ez a ház most így autentikus, és nagyon tetszik. Így tetszik nagyon.




Megjegyzések

  1. A házatok gyönyörű, pontosabban nekem ez a gyönyörű. Az a homlokzatdíszítés!!! Már a faluban is ismerik a lökött ízlésem. Régen természetes színeket festettek, ez is ilyen színű. A mai kékek, lilák, brrrr. Ezzel a vízüggyel jól felpiszkáltál engem. A miénk valamiért most kezdett el vizesedni, évtizedek után. Miért? Ezt nyomozzuk. Igazad van, csináltassátok meg. Nézem a fotóidat, s eszembe jutott róluk"a házam". Egy faluban van, sarki épület, régen bolt volt, annak van ilyen elvadult kertje, évek óta üresen áll. Imádom. A színe is ilyen, s annak is megvan a maga romantikája. Nem tudom eladták-e már?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, a vizesedés engem is piszkál, mert kb. elveszi a forrást a többi munkázattól, de elkerülhetetlen. Köszönöm a történetet - igen, a régi "köz"épületek többnyire nagyon érdekesek építészetileg, nekem titkos vágyam volt ilyet venni.

      Törlés
  2. Nálunk sem volt ereszcsatorna, és azzal magyarázták, hogy a tető nem bírta volna el, és állandóan leszakadt volna a hótól vagy a sok esőtől.
    A hirtelen vizesedés szerintem lehet a talajvíz megváltozása, nem építkeztek a környéken?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yvonne, fú, remélem, a bádogos ezt is felmérte. Azt hiszem, igen, mert azt mondta, az alsó pár sor cserepet fogják újrarakni. Hirtelen vizesedés: passz; Holdgyöngy, olvasod?

      Törlés
  3. Építkezés nem volt. Felmerült a vízvezeték ki- és befolyása, esetleg csőtörés. A szomszéd szerint palatető van, s az ázhat át. Most utánajárhatunk ezeknek.

    VálaszTörlés
  4. A házatok színébe szerelmes vagyok! (A lányod milyenre festené? Csak érdekel.)
    A többi meg sajnos muszáj-munka, túl kell rajta esni :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Napsárgára vagy világosabb sárgára" - most kérdeztem meg. Én mondtam... :-) Még részletezem majd, hogy idén egyáltalán mi fér(het) bele a költségvetésbe..

      Törlés
    2. Én is a ház színére szavazok. Nekem az így tökéletes.

      Törlés
  5. Nekem (is) csodás ez a sárga, és mellé az a fáradt zöld is klassz - a "ne változzon"-ra szavazok :) A vízszigetelés meg amennyire nem látványos, annyira hasznos - gyakorlatilag a jobb életminőség záloga a házban, így sz'tem jó döntés azzal kezdeni. De megértem a foghúzás szerű fájdalmat, mert az árából tényleg millió szépséget lehetne megejteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Manzard9, kösz a szín-szavazatot és azt, hogy figyelemmel kíséred a házunk ügyét! Ez a masszív és szép épület szerintem is megérdemel már egy kis törődést. Amikor megkezdődik az első nagyobb munkázat, ideöntöm majd az összes tapasztalatot - mert tudom, hogy itt értitek.... :-)

      Törlés
    2. Kíváncsian várom a fejleményeket :) Nekem amúgy az a tapasztalatom, h elindulni sokkal-sokkal nehezebb, mint aztán lendületből tolni. Szóval, hajrá, klassz lesz! :)

      Törlés
    3. Köszönöm. Közben olvasom a földszinti kislakás projektedet lelkesen. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má