Ugrás a fő tartalomra

Offline hosszú hétvége

Számtalan blog-klisé van, amelybe a neten bóklászva - a kedvenceimnél is - belefutok, magamban kritizálom, hogy "juj, ez megint cukormázas," azután vagy sikerül nem ugyanúgy fogalmazni a saját blogomon, vagy nem. Az az érzésem, hogy a blogírás általam is művelt válfajából következik a paradoxon: magadról írsz mindenféle komoly dolgot, miközben titkolod, hogy ki is vagy. A saját életedet viszed a vásárra, és vonzónak feltüntetni - sőt: felstilizálni - jobban esik; ilyen egyszerű. Szóval: én sem vagyok különb a deákné vásznánál. De azért figyelek.


Az egyik blogírói klisé, amelyiktől mindig felszalad a szemöldököm, a "hej, de szuper kis életem van, nagyon elégedett vagyok vele" hurráoptimista nóta. Ilyenkor mindig bekapcsol a gúnyos belső hang és komoly kompenzációt gyanítok. Ha van a szövegben kellő mennyiségű önreflexió és humor, akkor elnézőbb vagyok. ;-) 

Persze, nem tartozik feltétlenül mindenkire a sok nehézség, nyafogás, meg jó is lenne a ránk, magyarokra jellemző panaszkodási kényszert leküzdeni, de nagyon könnyű átcsusszanni a megjósolhatóan kedves-modoros-semmitmondó-ismétlődő "mit főztem, mit vettem, kivel kávéztam" szövegtípusba.

...és hány kövirózsát láttam

Szerintem a komolyan vehető írás ott kezdődik, ahol bevallod - magadnak is -, hogy a mindennapjaid minimum vegyesek, szülőnek lenni a legtöbbször irtózatosan nehéz, ha valami magával rántott, a kiszerető fázis nem két nap, a munka pedig nem csupa flow. Aztán, hogy ezekből a történésekből pontosan mire fókuszálsz, az már tényleg a te dolgod, és ez a fantasztikus a blogírásban: szabadon szerkeszted a saját szövegeidet. Nincs határidő. Nincs főnök. Nincs fizetés. :-)


Na, akkor a bölcsész-bevezető után egy light verzió a hétvégénkről, némi ház-fókusszal.

Először is: még Pesten történt, hogy spontán beugrottunk megnézni a közelben a jazztanszak vizsgakoncertjeit és, ahogy ezt mostanában a hirtelen ötlettől vezérelt élményeknél már megszokhattam volna, egyszerűen s z e n z á c i ó s volt. Tökéletes hangosítás, nem túl lila darabok, elképesztően tehetséges fiatalok. Nem is tudtam, hogy szeretem a szaxofonkvintetteket, de most már ezt is tudom. Az, hogy a négy és féléves koncertjáró társam gond nélkül végighallgatta a másfél órát, bónusz.

az élet értelme vol. 2

Szombattól a Dunakanyarban voltunk, csodálatos volt az idő.

Meglepetésünkre az odaúton egy előrehozott gyereknapba futottunk bele, kipróbálható rendőrségi helikopterrel, emelőkosaras (??!) tűzoltóautóval és pónilovakkal. Tudjátok, ilyen ellenállhatatlanul vonzó dolgokkal.

az élet értelme vol. 3

Voltak veszekedések, viták, nyűglődések - kezdem megszokni, most már nem ér teljesen felkészületlenül, hogy minden. egyes. hosszú hétvége első és második napja az Új Helyen (akkor is, ha nem új a hely, értitek) akklimatizációval, a.k.a. szülőnyaggatással telik. A harmadik nap mindig nagyon szuper - na, akkor szoktunk hazaindulni.

Jók voltak a séták. A nem túl előnyös adottságú kertekből is nagyon sokat tanultunk, pl. azt, hogy a bármilyen pergola-rózsafuttató mennyire szép - el is döntöttük, hogy nekünk is kell. Rózsánk van, még valamilyen gyorsan felfutó növény kellene a kert másik pontjára. Imádom nézni, ahogy az emberek lelazulnak a kertjeikben.

a fűszernövényeket a Ház kertjébe kapom Anyukámtól

Jó volt a hideg Dunába térdig bemenni, és jó volt kavicson járkálni.

Jó volt finomakat enni és olvasni. Kaptam karácsonyra egy Annie Sloan-könyvet a stílus- és színválasztásról, és bár elsőre megúszósnak tűnt, az alaposabb tanulmányozás után rehabilitálnom kell: állati jó. Nagyon-nagyon inspiráló. Ismeritek?




Az első két feladat, amit a könyvtől kaptam, a szobánkénti fókuszpontok kijelölése a Házban, illetve a Vitorlás szoba stílusának alapos meghatározása. Ezekkel a témákkal készülök a blogra.




Nektek hogy telt az elmúlt három nap?



Megjegyzések

  1. Hogy telt? Elgondolkodtam, hogy is? komoly küzdelemben az egészségemmel. Ez hozott mélypontot, s még mélyebbet. Azért közben találtam filmeket, akadt könyv is, hogy valamivel a hangulatot javítsam. Nem valami szívderítő, ez volt. S én is készülők lócát festeni, de ahhoz egészség kellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Holdgyöngy, gondolok rád! Okosan terelted el a figyelmed; nálam az elmúlt hónapokban a filmnézés nullára csökkent, pedig milyen jó is az. Legyél jobban hamarosan.

      Törlés
  2. Barátokkal és rokonokkal, spontán tollas-bajnoksággal, szalonnasütésssel, vadpörkölttel... tökéletes volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikusan telt!

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Volt:
    1. Nekem - négy nap geoládázás egy jóbaráttal a Szigetközben és Sopronban. Isteni helyeken jártunk, Bábolna útban oda, aztán a Szigetköz fantasztikus kis öblei, csatornái stb. Radnóti emlékmű Abdán, Mosonmagyaróvár etc. Aztán az utolsó nap Sopronban, az is csodás volt.
    2. Roy-nak meg sok internetezés, vásárlás, borbély, kocsmázás, aluszkálás. Azt mondja, hogy ő is jól érezte magát, mert Pesten mindig nyugi van, megpihenhet a sok béri kerti munka után.

    Igazán sajnáltam őt egyedül hagyni, de hát ő nem szereti a geoládázást és boldogan megvan magában is. Persze eredetileg hárman mentünk volna a Szigetközbe, de a barátnőm leesett egy székről és jól összetörte magát. Addigra már nem lehetett a panziókat lemondani, így elmentünk. Pedig ha csak a Gyuri meg én lettünk volna, mehettünk volna hétközben is mert mi már nyugdíjasok vagyunk. Közben én is betegeskedem, de ez hosszú, nem akarok senkit sem untatni.
    Puszi mindenkinek!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, szuper vagy a következetesen művelt hobbiddal, nagyon bírom! Elmesélés alapján is irtó vonzóak ezek a helyek, ahol jártatok. Majd írok itt arról, hogy milyen helyet szemeltem ki a házunk közelében, viszonylag primitív módszerrel = Pesten, a konyhaasztal mellett ülve, az egér online térképen való mozgatásával. :D Azt kívánom neked is újra, hogy minél hamarabb legyél jól!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…