Ugrás a fő tartalomra

Offline hosszú hétvége

Számtalan blog-klisé van, amelybe a neten bóklászva - a kedvenceimnél is - belefutok, magamban kritizálom, hogy "juj, ez megint cukormázas," azután vagy sikerül nem ugyanúgy fogalmazni a saját blogomon, vagy nem. Az az érzésem, hogy a blogírás általam is művelt válfajából következik a paradoxon: magadról írsz mindenféle komoly dolgot, miközben titkolod, hogy ki is vagy. A saját életedet viszed a vásárra, és vonzónak feltüntetni - sőt: felstilizálni - jobban esik; ilyen egyszerű. Szóval: én sem vagyok különb a deákné vásznánál. De azért figyelek.


Az egyik blogírói klisé, amelyiktől mindig felszalad a szemöldököm, a "hej, de szuper kis életem van, nagyon elégedett vagyok vele" hurráoptimista nóta. Ilyenkor mindig bekapcsol a gúnyos belső hang és komoly kompenzációt gyanítok. Ha van a szövegben kellő mennyiségű önreflexió és humor, akkor elnézőbb vagyok. ;-) 

Persze, nem tartozik feltétlenül mindenkire a sok nehézség, nyafogás, meg jó is lenne a ránk, magyarokra jellemző panaszkodási kényszert leküzdeni, de nagyon könnyű átcsusszanni a megjósolhatóan kedves-modoros-semmitmondó-ismétlődő "mit főztem, mit vettem, kivel kávéztam" szövegtípusba.

...és hány kövirózsát láttam

Szerintem a komolyan vehető írás ott kezdődik, ahol bevallod - magadnak is -, hogy a mindennapjaid minimum vegyesek, szülőnek lenni a legtöbbször irtózatosan nehéz, ha valami magával rántott, a kiszerető fázis nem két nap, a munka pedig nem csupa flow. Aztán, hogy ezekből a történésekből pontosan mire fókuszálsz, az már tényleg a te dolgod, és ez a fantasztikus a blogírásban: szabadon szerkeszted a saját szövegeidet. Nincs határidő. Nincs főnök. Nincs fizetés. :-)


Na, akkor a bölcsész-bevezető után egy light verzió a hétvégénkről, némi ház-fókusszal.

Először is: még Pesten történt, hogy spontán beugrottunk megnézni a közelben a jazztanszak vizsgakoncertjeit és, ahogy ezt mostanában a hirtelen ötlettől vezérelt élményeknél már megszokhattam volna, egyszerűen s z e n z á c i ó s volt. Tökéletes hangosítás, nem túl lila darabok, elképesztően tehetséges fiatalok. Nem is tudtam, hogy szeretem a szaxofonkvintetteket, de most már ezt is tudom. Az, hogy a négy és féléves koncertjáró társam gond nélkül végighallgatta a másfél órát, bónusz.

az élet értelme vol. 2

Szombattól a Dunakanyarban voltunk, csodálatos volt az idő.

Meglepetésünkre az odaúton egy előrehozott gyereknapba futottunk bele, kipróbálható rendőrségi helikopterrel, emelőkosaras (??!) tűzoltóautóval és pónilovakkal. Tudjátok, ilyen ellenállhatatlanul vonzó dolgokkal.

az élet értelme vol. 3

Voltak veszekedések, viták, nyűglődések - kezdem megszokni, most már nem ér teljesen felkészületlenül, hogy minden. egyes. hosszú hétvége első és második napja az Új Helyen (akkor is, ha nem új a hely, értitek) akklimatizációval, a.k.a. szülőnyaggatással telik. A harmadik nap mindig nagyon szuper - na, akkor szoktunk hazaindulni.

Jók voltak a séták. A nem túl előnyös adottságú kertekből is nagyon sokat tanultunk, pl. azt, hogy a bármilyen pergola-rózsafuttató mennyire szép - el is döntöttük, hogy nekünk is kell. Rózsánk van, még valamilyen gyorsan felfutó növény kellene a kert másik pontjára. Imádom nézni, ahogy az emberek lelazulnak a kertjeikben.

a fűszernövényeket a Ház kertjébe kapom Anyukámtól

Jó volt a hideg Dunába térdig bemenni, és jó volt kavicson járkálni.

Jó volt finomakat enni és olvasni. Kaptam karácsonyra egy Annie Sloan-könyvet a stílus- és színválasztásról, és bár elsőre megúszósnak tűnt, az alaposabb tanulmányozás után rehabilitálnom kell: állati jó. Nagyon-nagyon inspiráló. Ismeritek?




Az első két feladat, amit a könyvtől kaptam, a szobánkénti fókuszpontok kijelölése a Házban, illetve a Vitorlás szoba stílusának alapos meghatározása. Ezekkel a témákkal készülök a blogra.




Nektek hogy telt az elmúlt három nap?







Megjegyzések

  1. Hogy telt? Elgondolkodtam, hogy is? komoly küzdelemben az egészségemmel. Ez hozott mélypontot, s még mélyebbet. Azért közben találtam filmeket, akadt könyv is, hogy valamivel a hangulatot javítsam. Nem valami szívderítő, ez volt. S én is készülők lócát festeni, de ahhoz egészség kellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Holdgyöngy, gondolok rád! Okosan terelted el a figyelmed; nálam az elmúlt hónapokban a filmnézés nullára csökkent, pedig milyen jó is az. Legyél jobban hamarosan.

      Törlés
  2. Barátokkal és rokonokkal, spontán tollas-bajnoksággal, szalonnasütésssel, vadpörkölttel... tökéletes volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikusan telt!

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Volt:
    1. Nekem - négy nap geoládázás egy jóbaráttal a Szigetközben és Sopronban. Isteni helyeken jártunk, Bábolna útban oda, aztán a Szigetköz fantasztikus kis öblei, csatornái stb. Radnóti emlékmű Abdán, Mosonmagyaróvár etc. Aztán az utolsó nap Sopronban, az is csodás volt.
    2. Roy-nak meg sok internetezés, vásárlás, borbély, kocsmázás, aluszkálás. Azt mondja, hogy ő is jól érezte magát, mert Pesten mindig nyugi van, megpihenhet a sok béri kerti munka után.

    Igazán sajnáltam őt egyedül hagyni, de hát ő nem szereti a geoládázást és boldogan megvan magában is. Persze eredetileg hárman mentünk volna a Szigetközbe, de a barátnőm leesett egy székről és jól összetörte magát. Addigra már nem lehetett a panziókat lemondani, így elmentünk. Pedig ha csak a Gyuri meg én lettünk volna, mehettünk volna hétközben is mert mi már nyugdíjasok vagyunk. Közben én is betegeskedem, de ez hosszú, nem akarok senkit sem untatni.
    Puszi mindenkinek!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, szuper vagy a következetesen művelt hobbiddal, nagyon bírom! Elmesélés alapján is irtó vonzóak ezek a helyek, ahol jártatok. Majd írok itt arról, hogy milyen helyet szemeltem ki a házunk közelében, viszonylag primitív módszerrel = Pesten, a konyhaasztal mellett ülve, az egér online térképen való mozgatásával. :D Azt kívánom neked is újra, hogy minél hamarabb legyél jól!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...