Ugrás a fő tartalomra

Offline hosszú hétvége

Számtalan blog-klisé van, amelybe a neten bóklászva - a kedvenceimnél is - belefutok, magamban kritizálom, hogy "juj, ez megint cukormázas," azután vagy sikerül nem ugyanúgy fogalmazni a saját blogomon, vagy nem. Az az érzésem, hogy a blogírás általam is művelt válfajából következik a paradoxon: magadról írsz mindenféle komoly dolgot, miközben titkolod, hogy ki is vagy. A saját életedet viszed a vásárra, és vonzónak feltüntetni - sőt: felstilizálni - jobban esik; ilyen egyszerű. Szóval: én sem vagyok különb a deákné vásznánál. De azért figyelek.


Az egyik blogírói klisé, amelyiktől mindig felszalad a szemöldököm, a "hej, de szuper kis életem van, nagyon elégedett vagyok vele" hurráoptimista nóta. Ilyenkor mindig bekapcsol a gúnyos belső hang és komoly kompenzációt gyanítok. Ha van a szövegben kellő mennyiségű önreflexió és humor, akkor elnézőbb vagyok. ;-) 

Persze, nem tartozik feltétlenül mindenkire a sok nehézség, nyafogás, meg jó is lenne a ránk, magyarokra jellemző panaszkodási kényszert leküzdeni, de nagyon könnyű átcsusszanni a megjósolhatóan kedves-modoros-semmitmondó-ismétlődő "mit főztem, mit vettem, kivel kávéztam" szövegtípusba.

...és hány kövirózsát láttam

Szerintem a komolyan vehető írás ott kezdődik, ahol bevallod - magadnak is -, hogy a mindennapjaid minimum vegyesek, szülőnek lenni a legtöbbször irtózatosan nehéz, ha valami magával rántott, a kiszerető fázis nem két nap, a munka pedig nem csupa flow. Aztán, hogy ezekből a történésekből pontosan mire fókuszálsz, az már tényleg a te dolgod, és ez a fantasztikus a blogírásban: szabadon szerkeszted a saját szövegeidet. Nincs határidő. Nincs főnök. Nincs fizetés. :-)


Na, akkor a bölcsész-bevezető után egy light verzió a hétvégénkről, némi ház-fókusszal.

Először is: még Pesten történt, hogy spontán beugrottunk megnézni a közelben a jazztanszak vizsgakoncertjeit és, ahogy ezt mostanában a hirtelen ötlettől vezérelt élményeknél már megszokhattam volna, egyszerűen s z e n z á c i ó s volt. Tökéletes hangosítás, nem túl lila darabok, elképesztően tehetséges fiatalok. Nem is tudtam, hogy szeretem a szaxofonkvintetteket, de most már ezt is tudom. Az, hogy a négy és féléves koncertjáró társam gond nélkül végighallgatta a másfél órát, bónusz.

az élet értelme vol. 2

Szombattól a Dunakanyarban voltunk, csodálatos volt az idő.

Meglepetésünkre az odaúton egy előrehozott gyereknapba futottunk bele, kipróbálható rendőrségi helikopterrel, emelőkosaras (??!) tűzoltóautóval és pónilovakkal. Tudjátok, ilyen ellenállhatatlanul vonzó dolgokkal.

az élet értelme vol. 3

Voltak veszekedések, viták, nyűglődések - kezdem megszokni, most már nem ér teljesen felkészületlenül, hogy minden. egyes. hosszú hétvége első és második napja az Új Helyen (akkor is, ha nem új a hely, értitek) akklimatizációval, a.k.a. szülőnyaggatással telik. A harmadik nap mindig nagyon szuper - na, akkor szoktunk hazaindulni.

Jók voltak a séták. A nem túl előnyös adottságú kertekből is nagyon sokat tanultunk, pl. azt, hogy a bármilyen pergola-rózsafuttató mennyire szép - el is döntöttük, hogy nekünk is kell. Rózsánk van, még valamilyen gyorsan felfutó növény kellene a kert másik pontjára. Imádom nézni, ahogy az emberek lelazulnak a kertjeikben.

a fűszernövényeket a Ház kertjébe kapom Anyukámtól

Jó volt a hideg Dunába térdig bemenni, és jó volt kavicson járkálni.

Jó volt finomakat enni és olvasni. Kaptam karácsonyra egy Annie Sloan-könyvet a stílus- és színválasztásról, és bár elsőre megúszósnak tűnt, az alaposabb tanulmányozás után rehabilitálnom kell: állati jó. Nagyon-nagyon inspiráló. Ismeritek?




Az első két feladat, amit a könyvtől kaptam, a szobánkénti fókuszpontok kijelölése a Házban, illetve a Vitorlás szoba stílusának alapos meghatározása. Ezekkel a témákkal készülök a blogra.




Nektek hogy telt az elmúlt három nap?







Megjegyzések

  1. Hogy telt? Elgondolkodtam, hogy is? komoly küzdelemben az egészségemmel. Ez hozott mélypontot, s még mélyebbet. Azért közben találtam filmeket, akadt könyv is, hogy valamivel a hangulatot javítsam. Nem valami szívderítő, ez volt. S én is készülők lócát festeni, de ahhoz egészség kellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Holdgyöngy, gondolok rád! Okosan terelted el a figyelmed; nálam az elmúlt hónapokban a filmnézés nullára csökkent, pedig milyen jó is az. Legyél jobban hamarosan.

      Törlés
  2. Barátokkal és rokonokkal, spontán tollas-bajnoksággal, szalonnasütésssel, vadpörkölttel... tökéletes volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi, nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikusan telt!

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Volt:
    1. Nekem - négy nap geoládázás egy jóbaráttal a Szigetközben és Sopronban. Isteni helyeken jártunk, Bábolna útban oda, aztán a Szigetköz fantasztikus kis öblei, csatornái stb. Radnóti emlékmű Abdán, Mosonmagyaróvár etc. Aztán az utolsó nap Sopronban, az is csodás volt.
    2. Roy-nak meg sok internetezés, vásárlás, borbély, kocsmázás, aluszkálás. Azt mondja, hogy ő is jól érezte magát, mert Pesten mindig nyugi van, megpihenhet a sok béri kerti munka után.

    Igazán sajnáltam őt egyedül hagyni, de hát ő nem szereti a geoládázást és boldogan megvan magában is. Persze eredetileg hárman mentünk volna a Szigetközbe, de a barátnőm leesett egy székről és jól összetörte magát. Addigra már nem lehetett a panziókat lemondani, így elmentünk. Pedig ha csak a Gyuri meg én lettünk volna, mehettünk volna hétközben is mert mi már nyugdíjasok vagyunk. Közben én is betegeskedem, de ez hosszú, nem akarok senkit sem untatni.
    Puszi mindenkinek!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, szuper vagy a következetesen művelt hobbiddal, nagyon bírom! Elmesélés alapján is irtó vonzóak ezek a helyek, ahol jártatok. Majd írok itt arról, hogy milyen helyet szemeltem ki a házunk közelében, viszonylag primitív módszerrel = Pesten, a konyhaasztal mellett ülve, az egér online térképen való mozgatásával. :D Azt kívánom neked is újra, hogy minél hamarabb legyél jól!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…