Ugrás a fő tartalomra

Mi az, amit tilos vennem?

Komolyan: ahhoz képest, hogy törekszem a felesleg eltüntetésére, csak halmozódnak a mindenfélék.

És ajándékozódnak (nekem).


Úgyhogy, a kedvenc filozófiám ("használjuk, amink van") jegyében egy darabig tiltólistásak a következők:

  • fémdoboz
  • mécsestartó (akkor sem, ha lámpás és nagyon jól néz ki)
  • bögre, csésze
  • befőttesüveg (akkor sem, ha vintage) (nem, akkor sem, ha mason jar és akciós)



  • képkeret
  • csomagolópapír
  • üdvözlőkártya
  • kaspó
  • díszpárna
  • ágytakaró
  • dohányzóasztal
  • szakácskönyv
  • barkácsgép (mindenféle)
  • irattartó
Az a jó, hogy ezek lesznek egyúttal az előttünk álló időszak projektjeinek alapanyagai. Ezért nem szabad kidobni őket, a meglévőket!!! :D


Ti mit húztatok le az (impulzus)vásárlási listáról?


(képek innen)



Megjegyzések

  1. Lehet itthon kapni valahol mason jar üvege?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt nézz körül: http://bluebirdie.hu/termekkategoria/ball-befottesuveg/

      Törlés
  2. Szia, Emese,

    azt hiszem, gasztroblogokon olvastam, hogy Ball üveget nem nagyon. Van ez a fajta, ugye: https://www.butlers.hu/konyha-es-etkezo/konyhai-eszkozok/konyhai-tarolas/taroloeszkozok-tarolouvegek/quattro-stagioni-befottes-uveg-0-5l Ismered?

    VálaszTörlés
  3. Hű de jó, hogy megint vagy. Ha jól számoltam kb. 4 hónapig nem posztoltál. Biztos van köztünk valami telepátia féle, mert míg úgy általában magától szoktak előkerülni posztjaid, ma magamtól néztem meg, hátha van valami a blogodon, és volt!! Hogy komment is legyen, hát: 1. az etetőszék csodaszép lett. Nagyon jó az a szín amit kikevertél. 2. a marrakeshi cementlapok csodásak. Alátétnek én is szeretnék egyet, de valahogy, és akármennyire szépek, egy egész konyhát vagy gangot nem tudnék teljesen betakarni velük. Túl sok nekem annyi minta egyszerre. 3. Náunk nincs letiltva semmi, mert nem szoktam impulse vásárolni, de amikor nagy ritkán megteszem, akkor úgy érzem, hogy megérdemlem és mindig találok neki egy kis helyet valahol. Persze tudom, abból nálunk több van, mint nálatok! :-)

    VálaszTörlés
  4. Kaspók, kosarak, ünnepi díszek... tegnap is kibírtam, hogy ne vegyek, van elég. Magammal igen szigorú vagyok, az ajándékvásárlában kevésbé. Amire viszont nagyon vágynék, egy fél virágbolt felvásárlása - 100 szál tulipán és társai :) Majd egyszer...

    VálaszTörlés
  5. A dohányzóasztal kívételével minden jöhet a listádról, nálam ezekből nincsen felesleg. :))

    VálaszTörlés
  6. Hiányoznak a bejegyzések :(!
    Nekem a szőnyegek a gyengéim, de drága mulatság, így még nem sok van itthon, csak 1 db, amit épp nem használunk. Azt is lehetne, csak a kisfiam még mindig malac :), ezért később teszem ki újra valahova. Mivel keveset járok olyan helyre, ahol lakber cuccot lehet venni, ezért nem halmozódott fel a fent említettekből semmi. Nekem inkább a kence-ficék és a turkálós ruhák a kedvenceim. Parlagon nem hever semmi, de ezek lassan nem férnek el itthon. Na jó a kencék igen, de a ruhákat át kellett néznem és adományoztam jó párat közülük.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má