Ugrás a fő tartalomra

Ami nélkül nincs vidékies konyha: a mérleg

Ne nevessetek ki, de a januárban elkezdett 12 hónap - 12 vidékies alapdarab című rovattal jó kis feladatot adtam magamnak: egy véget nem érő lista íródik azóta is a fejemben. És fegyelmezetlenül eszembe jut a tizenvalahányadik meg a harmincötödik feltétlenül rákívánkozó item. Csíkos szívószál, régi iskolapad, ilyenek. (Róluk később bővebben.) És persze, a befőzés aktualitása adja a legújabbat: a régimódi, teljesen mechanikus mérleget.


Fent látható az enyém: szeretnivaló darab, évek óta vágytam rá. Bírom, hogy nem elemfüggő, illetve, hogy magában is mutatós, így nem egy fiók aljából kell halászom elő, amikor kell.

Tetszik, hogy mostanában menő édességboltok is használják kirakati dekorelemként.

Odavagyok egyébként a pasztellszínűekért.

Gyűjtöttem is néhány szép kompozíciót izibe.




















Ti használtok mérleget a sütéshez/befőzéshez, netalántán dekoráció gyanánt?

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Ez jó ötlet volt, micsoda mérlegek!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon cukik ezek a merlegek. A zome amerikai, ugye? Egy van csak koztuk, amilyet mar lattam valahol es valamikor Angliaban: a kis, kopott, vilagos zold Salter. Az is egy osregi kis falusi boltban lehetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem amerikaiak, igen. Ahogy újra átpörgettem a képeket, beugrott, milyen tárgyat bírok még ennyire: a régi pénztárgépeket. Ahhh.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p