Ugrás a fő tartalomra

Egyszerűen csak fess! - első bútortuningjaim az ASCP festékkel

Nem néztem utána, de ha valaki írt már hasonló címmel bejegyzést Annie Sloan krétafestékéről (Annie Sloan Chalk Paint), az csak azért lehet, mert annyira adja magát. Éppen olyan, mint amikor Jamie Oliver berobbant a konyhánkba az Egyszerűen csak főzz! felszólítással. Felszabadító, hosszas, többfázisú munkafolyamatokat leegyszerűsítő, szuper dolog ez. ASCP rulez.


A Nemiskacat blog írója, Enikő volt olyan kedves és figyelmes, hogy "megdobott" egy szabadon választott színű ASCP festékkel (Country Grey lett, az ő javaslatára - örömmel láttam, hogy az ő könyvespolcuk is ilyen, ezt jó jelnek vettem), egy Clear Waxszal, azaz átlátszó viasszal és egy ajándék Old Ochre színű 100 ml-es festékkel. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, jöjjenek a tapasztalataim, és lássuk, mire jutottam:

a körülmények. Nagyon siettünk. Egy hét alatt kellett volna pihenni, bútort hurcolni, festeni, gyerekekkel strandolni, felnőtt módra lazulni - és ez nem sikerült maradéktalanul.

Volt nekünk egy régi, egyen-hálószobabútorunk, barna tükrös szekrénnyel:




És tudtam, hogy nagyon praktikus, és csakúgy, mint a nagy konyhaszekrényt, meg szeretnénk tartani, de épp úgy, mint a konyhaszekrényt, új színben. Ezúttal azonban megúsztam a majd' egy hétig tartó csiszolást, mert az ASCP festékkel egyszerűen csak lekentem a fésülködőszekrény megtisztított, portalanított felületét. Gyönyörűen tapad, engem a mézhez hasonló sűrűsége sem zavar, sőt: optimálisnak éreztem (valószínűleg azért is, mert utálom a megfolyós festékeket). És tetszik a mattsága, a "tartósítást" szolgáló wax nélkül is el tudnám képzelni.

Ilyen lett, miután a viaszolás is sikerült (ahogyan az Asztalom blogon olvastam, először ecsettel vittem fel a Clear Waxot a kétszer lekent és megszáradt bútorra, majd ronggyal, éppen csak simogatva "fényesítettem").



Elnézést, a rohanásban csak mobilos fotókra futotta, de a következő vidékre látogatáskor készítek majd rendes fényképeket is.

Idő hiányában a fotók készültekor még nem viaszoltam le a konyhaszekrényt sem. Ami ilyen volt eredetileg:



És egy egyszerű tisztítás-portalanítás után, ASCP Country Grey és Old Ochre 3:1 arányú festékkeverékkel ilyen lett. A(z  át)lényeg(ülés) jól látszik:



...aztán nem volt megállás, és még egy siralmas állapotú, de egészen gyönyörű lábú asztalt is lefestettem, 


ööö... before

after

illetve, az ASCP festéknek hála, a tavaly megkezdett "böllérasztalt" is befejeztem:




 - de ezekről majd a kialakítandó, kerámiamosogatós konyháról, illetve a megszépített kamráról szóló bejegyzésekben írok bővebben. :-)


Az Annie Sloan Hungary honlapját itt, Facebook-oldalát itt találod. Ha meggyőzött a bejegyzés, és kipróbálnád a festéket, iratkozz fel a hírlevélre, és ne felejts el részt venni a stencileket forgalmazó Decor Labor játékában, amelyben szintén ASCP festéket nyerhetsz!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…