Ugrás a fő tartalomra

Ami nélkül nincs vidékies konyha: a mérleg

Ne nevessetek ki, de a januárban elkezdett 12 hónap - 12 vidékies alapdarab című rovattal jó kis feladatot adtam magamnak: egy véget nem érő lista íródik azóta is a fejemben. És fegyelmezetlenül eszembe jut a tizenvalahányadik meg a harmincötödik feltétlenül rákívánkozó item. Csíkos szívószál, régi iskolapad, ilyenek. (Róluk később bővebben.) És persze, a befőzés aktualitása adja a legújabbat: a régimódi, teljesen mechanikus mérleget.


Fent látható az enyém: szeretnivaló darab, évek óta vágytam rá. Bírom, hogy nem elemfüggő, illetve, hogy magában is mutatós, így nem egy fiók aljából kell halászom elő, amikor kell.

Tetszik, hogy mostanában menő édességboltok is használják kirakati dekorelemként.

Odavagyok egyébként a pasztellszínűekért.

Gyűjtöttem is néhány szép kompozíciót izibe.




















Ti használtok mérleget a sütéshez/befőzéshez, netalántán dekoráció gyanánt?

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Ez jó ötlet volt, micsoda mérlegek!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon cukik ezek a merlegek. A zome amerikai, ugye? Egy van csak koztuk, amilyet mar lattam valahol es valamikor Angliaban: a kis, kopott, vilagos zold Salter. Az is egy osregi kis falusi boltban lehetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem amerikaiak, igen. Ahogy újra átpörgettem a képeket, beugrott, milyen tárgyat bírok még ennyire: a régi pénztárgépeket. Ahhh.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…