Vidékies stílus Vácon - látogatóban a Vf. Kft. Antikvitásnál

Három évig szenvedtem lakásunk egyik helyiségével, azon belül is főképp egy bútordarabbal kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem fogok megoldást találni, legfeljebb áttörünk egy falat, és akkor lesz hely - de úgyis tudható volt, hogy ennek igen kicsi a valószínűsége. Egy napon aztán, a Vf.Kft. Facebook-hírfolyamának köszönhetően, megvilágosodtam. Felkerekedtünk, és egy virágbaborulós-madárcsicsergős napon ellátogattunk Vácra, ahol megszereztem a zsákmányt, a tökéletes bútort, amit az első naptól kezdve imádunk, talán éppen azért, mert súlyos egyéniség... Most áttekintő bejegyzés következik, családunk újdonsült szeme fényéről, illetve a "nem lehetett otthagyni" típusú szerzeményekről egy következő posztban írok. Ha konkrét bútort keresel, stílusos kiegészítőket vadászol, vagy egyszerűen csak gyönyörködni akarsz, ne hagyd ki a Vf. Kft. elképesztően gazdag kínálatát. A fényképeket ifj. Erdélyi Ferenc készítette.

A 3000 négyzetméteres üzletben foglalkoznak régiséggel, felújított bútorokkal, utángyártott bútorokkal, új bútorokkal, lakás-, illetve kerti kiegészítőkkel. Az intarziás bútorok külön termet kaptak.

Érdemes figyelni a honlapot is, mert havonta többször érkezik áru Hollandiából.

Miközben mesélem az ismerőseimnek az élményeket, szépen sorjában kiderül, hogy majd' mindenkinek van oda kötődő története, vágyott vagy már meg is szerzett kincse...

Érdemes kilátogatni - mivel egy régi gyárépületről van szó, kardigánt vigyetek, és merítkezzetek meg az antikvitás és bolhapiac hangulatának sajátos egyvelegében!

Kommentben várom a tapasztalatokat és a kedvenceket!

www.vfkft.hu
www.fb.com/vfkft

(A fényképek a Vf. Kft. tulajdonai, az engedélyükkel használhatóak fel.)

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban