Ugrás a fő tartalomra

Magazinmánia különkiadás: Jeanne d'Arc Living (rendelési információkkal!)

Különleges magazinkritika következik, mert ezt a lapot távolról, illetve részleteiben többször láttam már, de most először fogtam a kezembe, ismét a Hungaropressnek köszönhetően. Jelentem, most már megértem a Jeanne d'Arc Livinget övező kultuszt. Kiforrott, biztos kézzel szerkesztett magazin, romantika a köbön.


Elvittem az egyik délelőtti sétánkra, így a fotók is a parkban készültek. :-)


Sosem csináltam titkot abból, hogy nagyon vékonynak tartom a romantikusat a giccsestől elválasztó mezsgyét. Nos, a Jeanne d'Arc Living ezen a mezsgyén egyensúlyoz, többnyire sikeresen.


Gyönyörű kivitelezésben, szépséges fényképekkel illusztrálja, hol tart ma a franciás-északi stílusú lakberendezés. Itt hatványozottan igaz, hogy érezni kell a papír tapintását, a monitor nem adja vissza a kiadvány minőségét, a lapozgatás élményét.


Ha imádod a fehéret, kötelező beszerezned néhány példányt, amelyet később afféle kézikönyvként is használhatsz. Biztos vagyok abban, hogy újra meg újra fellapozod majd a könyvjelzőkkel teleragasztott magazinokat...


Nagyon-nagyon tetszik a letisztultság, a régibútor-kultusz, a kopott felületek használata, az, hogy külön cikket szentelnek a lány- és fiúszobák stílusának (sőt, annak is, hogyan rendezzünk be vintage jellegű boltot a gyerekeknek!), a sok ón-, bádog- és üvegtárgy. Kevésbé jönnek be a csipkefűzős cipellők, a próbababák és a madonnák, de elismerem, hogy ennek a stílusnak ők is fontos elemei.


Rendelési információk: a Jeanne d'arc magazin egy példányának ára 3490.- forint, és csak előfizetéssel lehet hozzájutni a Hungaropressnél. Választhatsz a negyedéves, a féléves és az éves előfizetés között, megrendelni  pedig az  elofizetes@hungaropress.hu címen tudod. Jó olvasgatást! Mert megérdemled. :-)


Végül, hadd mutassam meg az egyik kedvenc oldalam. Kedves mosókonyha-mániás lelki társaim! Ugye, hogy ugye...?






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…