Három évig szenvedtem lakásunk egyik helyiségével, azon belül is főképp egy bútordarabbal kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem fogok megoldást találni, legfeljebb áttörünk egy falat, és akkor lesz hely - de úgyis tudható volt, hogy ennek igen kicsi a valószínűsége. Egy napon aztán, a Vf.Kft. Facebook-hírfolyamának köszönhetően, megvilágosodtam. Felkerekedtünk, és egy virágbaborulós-madárcsicsergős napon ellátogattunk Vácra, ahol megszereztem a zsákmányt, a tökéletes bútort, amit az első naptól kezdve imádunk, talán éppen azért, mert súlyos egyéniség... Most áttekintő bejegyzés következik, családunk újdonsült szeme fényéről, illetve a "nem lehetett otthagyni" típusú szerzeményekről egy következő posztban írok. Ha konkrét bútort keresel, stílusos kiegészítőket vadászol, vagy
egyszerűen csak gyönyörködni akarsz, ne hagyd ki a Vf. Kft. elképesztően
gazdag kínálatát. A fényképeket ifj. Erdélyi Ferenc készítette.
A 3000 négyzetméteres üzletben foglalkoznak
régiséggel, felújított bútorokkal, utángyártott bútorokkal, új
bútorokkal, lakás-, illetve kerti kiegészítőkkel. Az intarziás bútorok külön termet kaptak.
Érdemes figyelni a honlapot is, mert havonta többször érkezik áru Hollandiából.
Miközben mesélem az ismerőseimnek az élményeket, szépen sorjában kiderül, hogy majd' mindenkinek van oda kötődő története, vágyott vagy már meg is szerzett kincse...
Érdemes kilátogatni - mivel egy régi gyárépületről van szó, kardigánt vigyetek, és merítkezzetek meg az antikvitás és bolhapiac hangulatának sajátos egyvelegében!
Kommentben várom a tapasztalatokat és a kedvenceket!
www.vfkft.hu
www.fb.com/vfkft
(A fényképek a Vf. Kft. tulajdonai, az engedélyükkel használhatóak fel.)
Szia, Bianca, abszolút igazad van, hamarosan átállítom őket! Köszönöm az észrevételt.
VálaszTörlésMég sosem jártam itt, de egyszer biztos elmegyek! Amit régóta szeretnék magamnak: egy kisfiókos katalógusszekrény és régi Thonet székek, amik jó állapotban vannak, vagy rosszul néznek ki és magam újítom fel. Jelenleg nem engedhetek meg magamnak ilyesmit, de majd egyszer...
VálaszTörlésIlyen "nem lehetett otthagyni" dolog csak 2x esett meg velem. Az első egy régi festett borotválkozótükör kicsi fiókkal, a másik egy kopott régi szőnyeg. A szőnyegen még most is látszik, hogy milyen szép lehetett. Utóbb kiderült, hogy az utolsó szegedi papucskészítő mesteré volt. Szóval még története is van és ez emeli a "fényét".
Ai
Ai,
Törléskatalógussszekrény, ne is mondd, imádom. Nagy fájdalmunkra tavalyelőtt több szép, régi szőnyeget ki kellett dobnunk, mert a nem megfelelő tárolás miatt beléjük költöztek a molyok. Párat meg tudtunk menteni, és nagyon szeretjük őket, bár vannak rajtuk "vasfog-nyomok", természetesen.