Ugrás a fő tartalomra

Vidékies alapdarab 2./12: a kerámia-/porcelánmosogató

Mint igazi vidékistílus-freaket, minden érdekel a témával kapcsolatban, még az is, hogy a nagy öblös mosogatók közül melyik a Butler, és melyik az ún. Belfast-mosogató. Van-e köztük különbség egyáltalán?


A válasz innen kiderül: bár eredetileg mindkettőt az inas (= butler) kamrájába szánták, a sima Butler mosogatónak nincsen túlfolyója, míg a Belfast típusúnak van.

Lehetséges, hogy a tavasszal visszajön majd a blogírói hangom is, egyelőre nehezen találom. Olyan kicsit blogolni most, mintha minden bejegyzés egy-egy fogalmazás-házifeladat lenne az iskolában, és ez nem jó. Hiába, gyakrabban kell írni, és kész. 

Ezen a most már esős napon jöjjön a Butler-/Belfast-képözön. Imádom őket, és külön tetszik, amikor mosókonyhában vagy virágültetős/hobbi-helyiségben használják a kerámiamosogatót.


















Ti szeretitek a kerámiamosogatót? És hogyan, hová építenétek be?

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Sziasztok!
    Engem nagyon érdekel ez a téma, mert éppen vásárlás előtt állok konyhafelújítás okán, és sajnos totál nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a szépségén kívül jó választás lenne. Mennyire időtálló, ellenálló, strapabíró, igénytelen, törékeny...stb. Félek, hogy a drágasága mellett csak szívás lenne, mert én tényleg mosogatásra használnám, és nincs kedvem rá ügyelni a kényessége miatt, szeretném, ha a funkciójának megfelelne és nem kéne folyton frászban lennem, hogy ki hogy nyúl hozzá, mit üt neki.
    Nagyon érdekelnének vélemények, tapasztalatok. :)

    Nagyon köszi:

    Betty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Betty,

      a belinkelt cikkben, ahol a Butler/Belfast különbségről értekeznek, azt is mondja a szakértő, hogy nagyon strapabíró egy ilyen mosogató, de két dolgot tilos csinálni: felmosóvödröt beletenni (az alja csúnyán megkarcolhatja), illetve nehéz serpenyőket belevagdosni. :) Persze, náluk többszáz éves múltra tekintenek vissza a mosogatók, így, gondolom, bombabiztos anyagból készülnek.

      Törlés
    2. Köszönöm a válaszokat. :) Nagyon hajlok az IKEA-s két medencésre, ha az egyik kedves hozzászóló szerint 2 gyerek mellett is állja a strapát, akkor olyan nagy zsákbamacska nem lehet. remélem. Próba szerencse! :)

      Üdv:

      Betty

      Törlés
  2. Gyönyörű az biztos, de nekem nem tűnik túl gerinckímélő megoldásnak, látszólag nagyon bele kell hajolni.Vagy csak nekem tűnik úgy?

    Üdv:Manuka

    VálaszTörlés
  3. Nekem ilyen, az Ikeás egy tálcás mosogatóm van már 1,5 éve. Két gyerek mellett elég intenzív kiképzést kap és remekül bírja. Nem kímélem, - eszembe sem jutott, hogy kellene - de egyetlen karcolás sem esett még rajta. Volt már többféle mosogatóm, de mindegyiket messze felülmúlja. Ráadásul a nagy tepsik is simán beleférnek és nem bűvészkedni az elmosásával. Egyszóval: imádom! Ha újra választanom kellene, ugyanilyet vennék, nekem nagyon bevált!

    VálaszTörlés
  4. Nekem már réges-régen egy ilyen mosogató az álmom, mert elegem van abból, hogy szinte képtelenség elmosni a mai modern mosogatókban egy tepsit vagy egy nagyobb fazekat. Pedig kihúzható csaptelepünk van, de még így is. Viszont nem nagyon láttam eddig olyat, ami egy medencés + edényszárító része is van. Ezeken a képeken is hiányolom, mert hát hova rakják így az elmosott edényeket? A válasz általában nem látszik a képeken. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má