Ugrás a fő tartalomra

Csipke-hópelyhek

Szerző:
Találtam itthon egy csomó csipkét.


Bár tudtam, hogy nem vagyok túl ügyes, tehát varrás, komoly kézműveskedés kizárva, szerettem volna kitenni őket valahová.

A karácsony táján kivilágított utcákon sétálva láttam meg az egyik legszebb kávézó ablakában a csipkékből kirakott karácsonyfát, és innentől nem volt megállás.

Öö, ebből a nem túl bizalomgerjesztő állapotból indultunk. Lavórban folttisztítós, majd öblítés után keményítős víz. Először úgy tűnik, mintha nem történne semmi, de száradás után azért látszik, hogy de.


Vasalás után egyszerűen felkerültek az ablakra, cellux segítségével.



Annyira szerettük, hogy még januárban is fent maradhatott a dísz - mondanom sem kell, mindegyik darabnak külön története van, és esetlegességében is nagyon szépen mutat a kompozíció (még az sem baj, ha van hibás, picit szakadt a csipkék között, lásd még: patina).

Fehér függönyökkel párosítva eléggé szép.




És ha már az ablakról esett szó, alatta kapott helyet a fehérre festett üveges asztalka mint virág- és magazintartó. Felülnézetből:


Nálatok milyen téli dekorok vannak?




Megjegyzések

  1. Monika2014. február 5. 13:51

    Gyönyörű!!!!! Én is gyűjtögetem a csipkéket.:)
    Megmutatnád esetleg több oldalról ezt az érdekes asztalkát????? Ha lehet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2014. február 13. 14:00

      Köszönöm, Mamka. Valami tavaszias dekorációban is helyet kell kapniuk ezeknek a csipkéknek...
      Az asztalkát hamarosan még mutatom más szögből is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
34 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk

14. blogszülinap

Szerző:
Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...
Megjegyzés küldése
További információk