Ugrás a fő tartalomra

Kulcs a gyerekneveléshez

Éppen egy király, szülőknek írt  könyvet olvasok, amelynek az egyik fő tanácsa az, hogy szabaduljunk meg a himi-humitól, és egyszerűsítsük a gyerek életét. Meg, persze, a felnőttekét is.

Egy limlommal, értéktelen és értékes kacatokkal (oximoron...) teli lakás közepén ülve, mélyen érintenek a fenti gondolatok.

Úgy tudom magunkra alkalmazni az ötletet - mert azért, valljuk be, én is állati nehezen dobok ki dolgokat -, hogy a szekrény alján súvadó lomból megpróbálok kincset gyártani. A napokban őrülten kerestem valaminek a kulcsát. Iszonyú sok mindent feltúrtam, ahogy az lenni szokott, rengeteg mindent meg is találtam (kulcsokat, naná), csak azt nem. Végül azt a bizonyos kulcsot is, de közben az motoszkált bennem, hogy dekorálni kellene a rengeteg maradék kulccsal, merthogy a zár, amit nyitnának, már nyilván az enyészeté lett (oh!). Valahogy így:










Kulcsdekor tehát felvéve a tennivalók listájára. Nektek hogy tetszik?

(a képek forrása)




Megjegyzések

  1. Mekkora ötlet! Azt hiszem romantikus vagyok: az utolsó nagy kulcskarikás és a festett kulcsos képek tetszenek a legjobban. Vannak nekem is itthon használaton kívüli kulcsaim, de azok modernek. Most a kétévesem játszik velük. Szintén kacatgyűjtő vagyok ( de nem klinikai eset) és érzelmi alapon sokáig tartogatok, vagy megtartok dolgokat. Igazából babruha-fronton kezd elfajulni a dolog. Már nincs helyem nekik. Ismerősnek adnám, de nem jön baba mostanában. Próbáltam eladni, de nem sokat sikerült, mert nem bírtam megválni a legtöbbjétől. Ha tudnék varrni csinálnék belőlük egy nagy patchwork takarót. Így maradnának is, meg nem is, mint a mesében :D.
    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ai, a babaruha-patchwork-ötleted nagyon kedves. Mivel a kacatok úgysem fognak eltűnni a lakásunkból, most az a célom, hogy legalább MINDIG tudjam, hogy melyik hol van. Biztosan érted a problémát: nem elég annyit írni egy dobozra, hogy "babaruhák", hanem lehetőleg méret és szezon szerint is fel kell címkézni... az út elején járok. :D

      Törlés
  2. Csodásak! Mindegyik francia, vagy van benne más náció is? Nekem van egy pár ilyen kulcsom, de a zömét még mindig használjuk, így nem lehet kirakni a falra dísznek. :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a nemzetiségüket nem tudom. Ha nekem maradnak kulcsaim, majd adok neked belőlük! (még mindig nem készültem el az én verziómmal)

      Törlés
  3. Kedves Judit! Írtam rólad itt: http://www.otthonvideken.blogspot.hu/2014/02/torj-ki-csendbol.html
    Szép napot! Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lili! Köszönöm - ha tudnád, mennyire értelek... :-) Készül a válasz ám.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…