Ugrás a fő tartalomra

Kulcs a gyerekneveléshez

Éppen egy király, szülőknek írt  könyvet olvasok, amelynek az egyik fő tanácsa az, hogy szabaduljunk meg a himi-humitól, és egyszerűsítsük a gyerek életét. Meg, persze, a felnőttekét is.

Egy limlommal, értéktelen és értékes kacatokkal (oximoron...) teli lakás közepén ülve, mélyen érintenek a fenti gondolatok.

Úgy tudom magunkra alkalmazni az ötletet - mert azért, valljuk be, én is állati nehezen dobok ki dolgokat -, hogy a szekrény alján súvadó lomból megpróbálok kincset gyártani. A napokban őrülten kerestem valaminek a kulcsát. Iszonyú sok mindent feltúrtam, ahogy az lenni szokott, rengeteg mindent meg is találtam (kulcsokat, naná), csak azt nem. Végül azt a bizonyos kulcsot is, de közben az motoszkált bennem, hogy dekorálni kellene a rengeteg maradék kulccsal, merthogy a zár, amit nyitnának, már nyilván az enyészeté lett (oh!). Valahogy így:










Kulcsdekor tehát felvéve a tennivalók listájára. Nektek hogy tetszik?

(a képek forrása)




Megjegyzések

  1. Mekkora ötlet! Azt hiszem romantikus vagyok: az utolsó nagy kulcskarikás és a festett kulcsos képek tetszenek a legjobban. Vannak nekem is itthon használaton kívüli kulcsaim, de azok modernek. Most a kétévesem játszik velük. Szintén kacatgyűjtő vagyok ( de nem klinikai eset) és érzelmi alapon sokáig tartogatok, vagy megtartok dolgokat. Igazából babruha-fronton kezd elfajulni a dolog. Már nincs helyem nekik. Ismerősnek adnám, de nem jön baba mostanában. Próbáltam eladni, de nem sokat sikerült, mert nem bírtam megválni a legtöbbjétől. Ha tudnék varrni csinálnék belőlük egy nagy patchwork takarót. Így maradnának is, meg nem is, mint a mesében :D.
    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ai, a babaruha-patchwork-ötleted nagyon kedves. Mivel a kacatok úgysem fognak eltűnni a lakásunkból, most az a célom, hogy legalább MINDIG tudjam, hogy melyik hol van. Biztosan érted a problémát: nem elég annyit írni egy dobozra, hogy "babaruhák", hanem lehetőleg méret és szezon szerint is fel kell címkézni... az út elején járok. :D

      Törlés
  2. Csodásak! Mindegyik francia, vagy van benne más náció is? Nekem van egy pár ilyen kulcsom, de a zömét még mindig használjuk, így nem lehet kirakni a falra dísznek. :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a nemzetiségüket nem tudom. Ha nekem maradnak kulcsaim, majd adok neked belőlük! (még mindig nem készültem el az én verziómmal)

      Törlés
  3. Kedves Judit! Írtam rólad itt: http://www.otthonvideken.blogspot.hu/2014/02/torj-ki-csendbol.html
    Szép napot! Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lili! Köszönöm - ha tudnád, mennyire értelek... :-) Készül a válasz ám.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p