Ugrás a fő tartalomra

Kulcs a gyerekneveléshez

Éppen egy király, szülőknek írt  könyvet olvasok, amelynek az egyik fő tanácsa az, hogy szabaduljunk meg a himi-humitól, és egyszerűsítsük a gyerek életét. Meg, persze, a felnőttekét is.

Egy limlommal, értéktelen és értékes kacatokkal (oximoron...) teli lakás közepén ülve, mélyen érintenek a fenti gondolatok.

Úgy tudom magunkra alkalmazni az ötletet - mert azért, valljuk be, én is állati nehezen dobok ki dolgokat -, hogy a szekrény alján súvadó lomból megpróbálok kincset gyártani. A napokban őrülten kerestem valaminek a kulcsát. Iszonyú sok mindent feltúrtam, ahogy az lenni szokott, rengeteg mindent meg is találtam (kulcsokat, naná), csak azt nem. Végül azt a bizonyos kulcsot is, de közben az motoszkált bennem, hogy dekorálni kellene a rengeteg maradék kulccsal, merthogy a zár, amit nyitnának, már nyilván az enyészeté lett (oh!). Valahogy így:










Kulcsdekor tehát felvéve a tennivalók listájára. Nektek hogy tetszik?

(a képek forrása)




Megjegyzések

  1. Mekkora ötlet! Azt hiszem romantikus vagyok: az utolsó nagy kulcskarikás és a festett kulcsos képek tetszenek a legjobban. Vannak nekem is itthon használaton kívüli kulcsaim, de azok modernek. Most a kétévesem játszik velük. Szintén kacatgyűjtő vagyok ( de nem klinikai eset) és érzelmi alapon sokáig tartogatok, vagy megtartok dolgokat. Igazából babruha-fronton kezd elfajulni a dolog. Már nincs helyem nekik. Ismerősnek adnám, de nem jön baba mostanában. Próbáltam eladni, de nem sokat sikerült, mert nem bírtam megválni a legtöbbjétől. Ha tudnék varrni csinálnék belőlük egy nagy patchwork takarót. Így maradnának is, meg nem is, mint a mesében :D.
    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ai, a babaruha-patchwork-ötleted nagyon kedves. Mivel a kacatok úgysem fognak eltűnni a lakásunkból, most az a célom, hogy legalább MINDIG tudjam, hogy melyik hol van. Biztosan érted a problémát: nem elég annyit írni egy dobozra, hogy "babaruhák", hanem lehetőleg méret és szezon szerint is fel kell címkézni... az út elején járok. :D

      Törlés
  2. Csodásak! Mindegyik francia, vagy van benne más náció is? Nekem van egy pár ilyen kulcsom, de a zömét még mindig használjuk, így nem lehet kirakni a falra dísznek. :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a nemzetiségüket nem tudom. Ha nekem maradnak kulcsaim, majd adok neked belőlük! (még mindig nem készültem el az én verziómmal)

      Törlés
  3. Kedves Judit! Írtam rólad itt: http://www.otthonvideken.blogspot.hu/2014/02/torj-ki-csendbol.html
    Szép napot! Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lili! Köszönöm - ha tudnád, mennyire értelek... :-) Készül a válasz ám.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...