Ugrás a fő tartalomra

Kulcs a gyerekneveléshez

Éppen egy király, szülőknek írt  könyvet olvasok, amelynek az egyik fő tanácsa az, hogy szabaduljunk meg a himi-humitól, és egyszerűsítsük a gyerek életét. Meg, persze, a felnőttekét is.

Egy limlommal, értéktelen és értékes kacatokkal (oximoron...) teli lakás közepén ülve, mélyen érintenek a fenti gondolatok.

Úgy tudom magunkra alkalmazni az ötletet - mert azért, valljuk be, én is állati nehezen dobok ki dolgokat -, hogy a szekrény alján súvadó lomból megpróbálok kincset gyártani. A napokban őrülten kerestem valaminek a kulcsát. Iszonyú sok mindent feltúrtam, ahogy az lenni szokott, rengeteg mindent meg is találtam (kulcsokat, naná), csak azt nem. Végül azt a bizonyos kulcsot is, de közben az motoszkált bennem, hogy dekorálni kellene a rengeteg maradék kulccsal, merthogy a zár, amit nyitnának, már nyilván az enyészeté lett (oh!). Valahogy így:










Kulcsdekor tehát felvéve a tennivalók listájára. Nektek hogy tetszik?

(a képek forrása)

Megjegyzések

  1. Mekkora ötlet! Azt hiszem romantikus vagyok: az utolsó nagy kulcskarikás és a festett kulcsos képek tetszenek a legjobban. Vannak nekem is itthon használaton kívüli kulcsaim, de azok modernek. Most a kétévesem játszik velük. Szintén kacatgyűjtő vagyok ( de nem klinikai eset) és érzelmi alapon sokáig tartogatok, vagy megtartok dolgokat. Igazából babruha-fronton kezd elfajulni a dolog. Már nincs helyem nekik. Ismerősnek adnám, de nem jön baba mostanában. Próbáltam eladni, de nem sokat sikerült, mert nem bírtam megválni a legtöbbjétől. Ha tudnék varrni csinálnék belőlük egy nagy patchwork takarót. Így maradnának is, meg nem is, mint a mesében :D.
    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ai, a babaruha-patchwork-ötleted nagyon kedves. Mivel a kacatok úgysem fognak eltűnni a lakásunkból, most az a célom, hogy legalább MINDIG tudjam, hogy melyik hol van. Biztosan érted a problémát: nem elég annyit írni egy dobozra, hogy "babaruhák", hanem lehetőleg méret és szezon szerint is fel kell címkézni... az út elején járok. :D

      Törlés
  2. Csodásak! Mindegyik francia, vagy van benne más náció is? Nekem van egy pár ilyen kulcsom, de a zömét még mindig használjuk, így nem lehet kirakni a falra dísznek. :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, a nemzetiségüket nem tudom. Ha nekem maradnak kulcsaim, majd adok neked belőlük! (még mindig nem készültem el az én verziómmal)

      Törlés
  3. Kedves Judit! Írtam rólad itt: http://www.otthonvideken.blogspot.hu/2014/02/torj-ki-csendbol.html
    Szép napot! Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lili! Köszönöm - ha tudnád, mennyire értelek... :-) Készül a válasz ám.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…