Ugrás a fő tartalomra

Őszi kamra, őszi kedvtelések

Itt van a szeptember újra, és végre szép énnekem!



Sok éven át vettem ilyenkor egy nagy levegőt, és arra gondoltam, ki kell bírni ezt a pár vacak, csapadékos, hideg, sötét hónapot, hogy majd kb. fél év múlva újra jó legyen. Az évek múlásával viszont egyre jobban élvezem a pulcsis, először vékony, azután meleg kabátos, csizmás időszakot, ami pedig vidékiessé teszi mindezt a városban is, az egy új kedvtelés: a befőzés. Imádom a country stílusú spájzokról készült fotókat, komoly inspirációt jelentenek, és sokkal szívesebben gyalogolok el a piacig, ha rájuk gondolok. Először ideömlesztem a kedvenceimet:


















Azután néhány még teljesen amatőr idei készítményem:



Mit imádok még?

Továbbra is imádok magazint olvasgatni egy bögre forró itallal a kezemben.


Élmény volt a LandLust és a The Simple Things aktuális száma; mindkettő kapható a Hungaropress terjesztőinél, és 10% kedvezménnyel előfizethetőek a weboldalon. A magazinokban csupa nagyszerű témával találkoztam az erdei sétáktól kezdve (cuki vaddisznó-fotókkal :-)) az őszi ételek köré szervezett baráti összejövetelekig - és ismét hozzák a formájukat, ami abból is látszik, hogy épp most raktam rendet az ágy melletti újságkupacban, de ezeket a példányokat elöl hagytam: lesz még mit olvasni bennük egész ősszel...


Ti mit szerettek ebben az évszakban?




Megjegyzések

  1. Õsz nekem egyenlõ a kicsit lelassuló élettel. Nincs már olyan hõség, ami mindig kimerít. A vendégek zöme hazament, a termés zömét begyüjtöttük, leszedtük, kiástuk. A cefre hordók tele vannak és már nem kell senkihez sem kunyizni járni szilváért. A befõzés többnyire kész és lehet kicsit pihenni. És most jön a legjobbja: a kedvenc angol TV sorozataim kezdõdnek megint. Downton Abbey, Sherlock (bár az idén az még várat egy kicsit magára), stb. Van egy csomó CD-m és DVD-m amiket még ki se bontottam, azokat megnézni egy jól befütött szobában a kanapén összegömbölyödve, jaj de jó!! Ja, és az eddig el nem olvasott könyveknek és magazinoknak is eljött az ideje, én is nagyon szeretem az õszt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, mikor lesz már a Sherlockkal valami? Folyton csak a várakozások fokozása megy, úgy látom. Annyiban elhamarkodottan ítéltem, hogy még eddig igen kevés láblógatós őszi napom volt, de ma pl. száraz levelet gyűjtöttünk H-val, az jó volt. Tegnap este nyolcig pácoltam egy bútort, de azért a végén büszke voltam! Jó volna találkozni, írok privát levelet - most már tényleg.

      Törlés
  2. Nekem meg most jönnek a szép őszi gombaszedős séták, avarrugdosással..,a reggeli biciklizések,de csak miután eltettem a vegyes savanyuságot.és a hordóskáposztát!..meg egypár üveg csalamádét is teszek mégmna meg persze zakuszkát,meg ajvart!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, én ezeket mind-mind imádom! Ma tényleg csodás idő volt (egészen idáig) - még Budapesten is csak ámult az ember, ha kinézett a busz ablakán, olyan pompázatosak a fák.

      Törlés
  3. Őszintén szólva, én annyira nem szeretem az őszt. Az igaz, hogy a befőzéseknek végre vége van. Bár életem párja kiszedte a céklát, így nem teljesen kész még a kollekciónk a kamrában:-) Nagyon jók ezek a spejzes képek, küldhetek az enyémről? Még véletlenül sem hasonlít egyikre sem: egy vidéki polgári otthon kamrája az enyém, bár a készlet már most megcsappant kb. haramadával, mert úúúgy szeretek ajándékozni. Azoknak a lustácska hölgyeknek, akik nem tesznek el télire semmit. Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, hogyne küldhetnél, nagyon várom, hogy lássam a kamrád! A hozzászólásod újbóli olvasása után folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy ülök egy nagy darab sült hús előtt, és házi savanyúsággal meg puha kenyérrel eszem....

      Törlés
  4. Csodálatos a blogod! Imádom a kamrákat, megnyugtató gazdagságot árasztanak. :) A forró bögrés képen mik azok a kockák? Ja és a szilvalekvárjaid is nagyon jól néznek ki. - Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, köszönöm a dicséreteket. :) A bögrében mályvacukor - marshmallows úszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p