Ugrás a fő tartalomra

Lecker Bakery: édes bűnbeesés

Muszáj volt a fenti címet adnom, mert szó szerint ez történt: megkaptam a magazint, a tősfürdői strandon átlapoztam, és attól a naptól kezdve tudtam, a marcipános-szilvás lepényt (az egyszerű és elronthatatlanul profi leírásával a fejemben) meg kell sütnöm. Ha nyáron lehetőleg be sem kapcsoljuk a sütőt, akkor is.

Az egyre színvonalasabb magyar receptújságok mellett mindenkinek ajánlom - főképp, ha szenvedélyes sütögető -, hogy nézzen körül a nemzetközi kínálatban is, mert ezek a  magazinok mind a fotók, mind a tartalom tekintetében csúcsra vannak járatva. Be fognak kerülni a kedvenc szakácskönyvek közé!

Fotók egy korábbi számból:





A Lecker Bakery egyik aktuális száma (2013/3.) csupa nyári gyümölcsre komponált receptet kínál, méghozzá úgy, hogy a kekszesebbek és a piskótás-krémesebb sütemények hívei - meg persze, a fagyisok is - rengeteg ötletet találnak benne. A gasztrobloggerek és a country-rajongók pedig el lesznek ájulva a retro és vintage dekoroktól, edényektől...

Most a mobiltelefonnal hevenyészetten dokumentált szilvás lepényt mutatom be. Mennyei volt!





Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.

(fotók forrása)





Megjegyzések

  1. Óóó, de gyönyörű. Még szerencse, hogy már épp megittam a reggeli kávémat, különben igazi kínzás lett volna.
    Kérdés: angol nyelven is van?
    Kérdés2: ugye jobb (és használhatóbb), minta goodfood? mert az csak színes-szagos... de még semmit nem főztem belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni, én is nagy mennyiségű gyümölcsöt habzsoltam be, amíg a strandon végiglapoztam... fantasztikus. Angolul nincs, a használhatósága viszont tényleg csillagos ötös! A mai világban egy recept lefordítása nem ügy (Google Translator és tsai), de én azt sem használtam, csak a anygon alap némettudásommal estem neki. Isssszonyú profik a leírások, minimum egy tematikus számot szerezz be, mert sokszor fogod forgatni!

      Törlés
  2. Nagyon jól néz ki olyan szépen kirakva a szilvával. A marcipánt te csináltad, vagy vetted? Mi tegnap scone-t sütöttünk és így lett valódi “cream tea”. Nyelte is Roy, nem tudom, hogy az íze volt olyan jó, vagy egy kis nosztalgia is volt benne? Látom, hogy ezen a nyáron ti sem posztoltok túl gyakran, bár Laci FB posztjait nagyon élvezem. Mi Szlovéniában voltunk amikor a két utolsó posztod megjelent. Internetem nem volt, de kánikula az igen. Még 1300 méteren is. De a Juliai Alpok azok viszont csodálatosak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, emiGrants, ez bolti marcipán volt, de itthon is készítettem már. Oh, scone! Tényleg, azt mindig lekvárral kell enni vagy "csak" teával? Szlovénia távolabbi terveim között szerepel, csodálatos eddig minden, amit onnan láttam/hallottam. majd írok privát üzenetet is!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má