Ugrás a fő tartalomra

Lecker Bakery: édes bűnbeesés

Muszáj volt a fenti címet adnom, mert szó szerint ez történt: megkaptam a magazint, a tősfürdői strandon átlapoztam, és attól a naptól kezdve tudtam, a marcipános-szilvás lepényt (az egyszerű és elronthatatlanul profi leírásával a fejemben) meg kell sütnöm. Ha nyáron lehetőleg be sem kapcsoljuk a sütőt, akkor is.

Az egyre színvonalasabb magyar receptújságok mellett mindenkinek ajánlom - főképp, ha szenvedélyes sütögető -, hogy nézzen körül a nemzetközi kínálatban is, mert ezek a  magazinok mind a fotók, mind a tartalom tekintetében csúcsra vannak járatva. Be fognak kerülni a kedvenc szakácskönyvek közé!

Fotók egy korábbi számból:





A Lecker Bakery egyik aktuális száma (2013/3.) csupa nyári gyümölcsre komponált receptet kínál, méghozzá úgy, hogy a kekszesebbek és a piskótás-krémesebb sütemények hívei - meg persze, a fagyisok is - rengeteg ötletet találnak benne. A gasztrobloggerek és a country-rajongók pedig el lesznek ájulva a retro és vintage dekoroktól, edényektől...

Most a mobiltelefonnal hevenyészetten dokumentált szilvás lepényt mutatom be. Mennyei volt!





Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.

(fotók forrása)





Megjegyzések

  1. Óóó, de gyönyörű. Még szerencse, hogy már épp megittam a reggeli kávémat, különben igazi kínzás lett volna.
    Kérdés: angol nyelven is van?
    Kérdés2: ugye jobb (és használhatóbb), minta goodfood? mert az csak színes-szagos... de még semmit nem főztem belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni, én is nagy mennyiségű gyümölcsöt habzsoltam be, amíg a strandon végiglapoztam... fantasztikus. Angolul nincs, a használhatósága viszont tényleg csillagos ötös! A mai világban egy recept lefordítása nem ügy (Google Translator és tsai), de én azt sem használtam, csak a anygon alap némettudásommal estem neki. Isssszonyú profik a leírások, minimum egy tematikus számot szerezz be, mert sokszor fogod forgatni!

      Törlés
  2. Nagyon jól néz ki olyan szépen kirakva a szilvával. A marcipánt te csináltad, vagy vetted? Mi tegnap scone-t sütöttünk és így lett valódi “cream tea”. Nyelte is Roy, nem tudom, hogy az íze volt olyan jó, vagy egy kis nosztalgia is volt benne? Látom, hogy ezen a nyáron ti sem posztoltok túl gyakran, bár Laci FB posztjait nagyon élvezem. Mi Szlovéniában voltunk amikor a két utolsó posztod megjelent. Internetem nem volt, de kánikula az igen. Még 1300 méteren is. De a Juliai Alpok azok viszont csodálatosak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, emiGrants, ez bolti marcipán volt, de itthon is készítettem már. Oh, scone! Tényleg, azt mindig lekvárral kell enni vagy "csak" teával? Szlovénia távolabbi terveim között szerepel, csodálatos eddig minden, amit onnan láttam/hallottam. majd írok privát üzenetet is!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…