Ugrás a fő tartalomra

Lecker Bakery: édes bűnbeesés

Muszáj volt a fenti címet adnom, mert szó szerint ez történt: megkaptam a magazint, a tősfürdői strandon átlapoztam, és attól a naptól kezdve tudtam, a marcipános-szilvás lepényt (az egyszerű és elronthatatlanul profi leírásával a fejemben) meg kell sütnöm. Ha nyáron lehetőleg be sem kapcsoljuk a sütőt, akkor is.

Az egyre színvonalasabb magyar receptújságok mellett mindenkinek ajánlom - főképp, ha szenvedélyes sütögető -, hogy nézzen körül a nemzetközi kínálatban is, mert ezek a  magazinok mind a fotók, mind a tartalom tekintetében csúcsra vannak járatva. Be fognak kerülni a kedvenc szakácskönyvek közé!

Fotók egy korábbi számból:





A Lecker Bakery egyik aktuális száma (2013/3.) csupa nyári gyümölcsre komponált receptet kínál, méghozzá úgy, hogy a kekszesebbek és a piskótás-krémesebb sütemények hívei - meg persze, a fagyisok is - rengeteg ötletet találnak benne. A gasztrobloggerek és a country-rajongók pedig el lesznek ájulva a retro és vintage dekoroktól, edényektől...

Most a mobiltelefonnal hevenyészetten dokumentált szilvás lepényt mutatom be. Mennyei volt!





Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.

(fotók forrása)





Megjegyzések

  1. Óóó, de gyönyörű. Még szerencse, hogy már épp megittam a reggeli kávémat, különben igazi kínzás lett volna.
    Kérdés: angol nyelven is van?
    Kérdés2: ugye jobb (és használhatóbb), minta goodfood? mert az csak színes-szagos... de még semmit nem főztem belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni, én is nagy mennyiségű gyümölcsöt habzsoltam be, amíg a strandon végiglapoztam... fantasztikus. Angolul nincs, a használhatósága viszont tényleg csillagos ötös! A mai világban egy recept lefordítása nem ügy (Google Translator és tsai), de én azt sem használtam, csak a anygon alap némettudásommal estem neki. Isssszonyú profik a leírások, minimum egy tematikus számot szerezz be, mert sokszor fogod forgatni!

      Törlés
  2. Nagyon jól néz ki olyan szépen kirakva a szilvával. A marcipánt te csináltad, vagy vetted? Mi tegnap scone-t sütöttünk és így lett valódi “cream tea”. Nyelte is Roy, nem tudom, hogy az íze volt olyan jó, vagy egy kis nosztalgia is volt benne? Látom, hogy ezen a nyáron ti sem posztoltok túl gyakran, bár Laci FB posztjait nagyon élvezem. Mi Szlovéniában voltunk amikor a két utolsó posztod megjelent. Internetem nem volt, de kánikula az igen. Még 1300 méteren is. De a Juliai Alpok azok viszont csodálatosak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, emiGrants, ez bolti marcipán volt, de itthon is készítettem már. Oh, scone! Tényleg, azt mindig lekvárral kell enni vagy "csak" teával? Szlovénia távolabbi terveim között szerepel, csodálatos eddig minden, amit onnan láttam/hallottam. majd írok privát üzenetet is!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…