Ugrás a fő tartalomra

Mantra: mindent (f)el kell használni!

...avagy, a kényszeresség vicces formája. Tárgyhalmozó kort élünk, és miközben nagy gyűjtögető vagyok, próbálok ügyesen, spórolósan, újrahasznosítva szelektálni. Némelyik alábbi ötletem nem igazán "zöld", de remélem, a nagy részük ráadásul az is. Szóval, amikor nyáron nagyon ráérünk,

(F)el kell használni:

- a mélyhűtő tartalmát (bodzaszörp félliteres üvegekben! párolt rebarbara-eper!)
- a konyhaszekrényben talált eldobható, műanyag tányérokat és evőeszközöket (olyan helyre utazunk majd, ahol nem leányálom a mosogatás, úgyhogy a legjobbkor jöttek) -- megtörtént
- a maradék naptejet (testápolóként akár)

- a krétát, amit a férjem véletlenül hoz haza az ingzsebében, és ha szerencsém van, nem mosom ki (csak minden másodikat) - így egy ideig biztosan nem veszünk táblafilcet, hanem az ikeás tábla fekete oldalára írunk (én), rajzolunk (H.). Apropó, kréta: van még öntapadós krétatapétánk is valahol, amit ugyan a fal ledob magáról, de más felületre el fogjuk használni.


- a mécseseket, gyertyákat --- folyamatban
- a megőrzött vagy régebben vett díszcsomagoló papírt (fogadalmam, hogy addig nem veszek újat, amíg kitartanak)
- ugyanígy az üdvözlőlap- és ajándékkísérő-készleteket --- éppen ma délelőtt gyártottunk születésnapi meghívókat
- az összes kapott gyerekruhát - rendszerezés folyamatban
- a kartonpapírt, idén nyáron pl. ennek a műveletnek a gyakorlására (ötlet: kisflanc.hu):


- a Boschtól tavaly ilyenkor kapott nagyszerű festékszóró gépemet, amit még nem próbáltam ki egyszer sem

- az ikeás fém falvédő lapot, amit anno a tűzhely mögé vettünk, de mágnestáblának sokkal jobb lesz

- az összes félig teli testápolót, "nemannyiraazénillatom" dezodort, magazinokból eltett termékmintát

- a befőttes- és szörpös üvegeket
- a képkereteket (gyerekrajzokat átnézni!)
- a parafadugókat és vécépapír-tekercseket (amilyen esős nyarunk lehet, kellenek a mentőötletek kreatív délutánokhoz) --- azóta kiderült, hogy mégsem esős ez a nyár, úgyhogy inkább az UV-sugárzós időszakban vesszük elő a kézműveskedéshez gyűjtött dolgokat

- festéket, ecsetet, smirglit és pemzlit (bejegyzés a festésekről hamarosan :-)


Ti miket használtok (f)el mostanában?




Megjegyzések

  1. - elhasználni azokat a kozmetikumokat, amiket idáig sajnáltam megkezdeni (fürdőgolyók, testápolók)
    - nem használt nyelvkönyveket, egyetemi jegyzeteket odaadni annak, akinek még szüksége lehet rá
    - minden ruhát átnézni, és nem sajnálni a szebbeket is használni
    - írószereket átnézni, ami még használható, azt odaadni az unokahúgoknak, ami nem, az megy a szelektívbe

    Éppen költözésben vagyok, úgyhogy duplán fontos, hogy csak azt vigyem magammal, aminek van értelme. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. blanca,

      ez mind szuper ötlet! A bejegyzésbe nem írtam az adományboltról, segélyszervezetekről: rendszeresen adok le ruhákat, pedig nagyon nem vagyunk elkényeztetve, de épp azt az általad is vágyott állapotot szeretném elérni: hogy kevés de jó minőségű cucc legyen a komódban/szekrényben!

      Törlés
  2. mi pedig festés közben vagyunk, úgyhogy itt is megy a nyári szelektálás...

    A fagyasztó ürítésén pedig túl is vagyunk, eredmény: egy hétig csak kenyérért mentem boltba... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edit,
      biztosan klassz érzés a frissen festett, fellélegzett szobákban lenni!
      Milyen jól is jön egy hét spórolás a kosztpénzen. :-)

      Törlés
  3. az összes félig megmaradt, de régóta nem használt kozmetikum elhasználását ellenzem! :) inkább készíts magadnak kozmetikumot CK! Megtanítalak szívesen. Egyrészt csak fele annyi fajta kell (minimum), másrészt legalább jó összetevőkből lenne... Sokáig tartogattam a boltiakat, mert ha már megvettem pénzért, akkor nem volt szívem kidobni, de nemrég költöztünk, és nem hoztam magammal őket. Egy jó adag kibontatlant elajándékoztam (pl. kis termékminta imádóknak- de amúgy ezek a legrosszabbak), és a többitől is megszabadultam. Eszméletlen jó érzés volt. Szóval a kozmetikum dolgon már túl vagyok.

    A ruhák átnézésén is (duplán, mert a pasi-szekciót is én selejteztem), úgyhogy végülis hatékony volt a költözés. :)

    szóval nekem nem f/elhasználás volt, hanem már inkább a selejtezés/ajándékozás. De most jön a következő: hogyan is rendezzük be a szobát, illetve mi mindennel (ne) zsúfoljam tele? Az is legalább ilyen izgalmas lesz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. OK, nyitott vagyok az s.k. kozmetikum-témára! Tudod, hogy a mosószernél is váltottam sajátra. :-)

      Törlés
  4. Nagyon jók az ötletek, mi is költözés előtt vagyunk 1-2 héttel, és jó ha tudok mit kezdeni a sok gyűjtött holmival.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rena K.,
      remélem, jól sikerült a költözés!
      Amihez még nagy levegőt kell vennem: MINDEN használható, de általunk csak a sarokban tartott monitort, billentyűzetet, egyebet adományboltnak összegyűjteni és elvinni. Az idők során összegyűltek, és úgysem fogjuk elővenni őket.

      Törlés
  5. Egyébként jó dolog feltenni a nem használt, kidobásra ítélt dolgokat feltenni mindenféle "ingyen adom" fb csoportba, jó érzés, hogy valakinek még érték és örülni tud neki, ami nekem már haszontalan. Persze, sokkal nagyobb macera, mintha csak simán kidobnám, és néha-néha egy-egy negatív élmény is becsúszik, de ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút egyetértek, blanca! Én most egy rakomány könyvet adok iskolai könyvtárnak / ami nem kell nekik, megy a papírgyűjtésbe. Nálunk a könyvmennyiség a neuralgikus pont...

      Törlés
  6. Ezen a nyáron rengeteget vagyunk lent vidéken, mert még itt is nehéz volt elviselni a kánikulát, nemhogy Pesten. Emiatt néha problematikus lett a kaja vásárlás. Párom ajánlotta, hogy miért nem nézzük meg, hogy mi a van jégszekrény meg a mélyhütõ mélyén. Hát miket találtam!! Volt olyan eset is, hogy két hétig nem vettünk jóformán semmit, kivéve kenyeret, tejet meg egy kevés zöldséget/gyümölcsöt – mindent a mobil árusoktól. Most a kert is ontja az ennivalót: szilva, alma, hamarosan körte/szõlõ és persze paradicsom, hagyma meg paprika.Korábban barack meg meggy is volt rengeteg. Fõztünk is be sokat. Nagyon üdítõ volt így az önellátás mélyén, szörnyen zöldnek éreztük magunkat és elõkerült egy pár nagyon régi bár még ehetõ cucc, amit így megmentettünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen jól tettétek! A maradékfelhasználást is, a befőzést is (nyammm...). Én most fogok először lecsót, ketchupot és valamilyen befőttet meg szilvalekvárt főzni. Le a bolti cuccal, tele legyen a spejz.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…