Ugrás a fő tartalomra

Magazinmánia: The Simple Things

Szerző:
Legújabb kedvencem az egyszerű dolgok élvezetéről szól. Arról például, hogy milyen jó egy esős napon az ágyban olvasgatni (le sem tagadhatnám, hogy én is ezt tettem):







Mi mindent kapunk, ha a The Simple Things magazint választjuk? Az aktuális (10.) számban:

  • csodás, farmjellegű reggelirecepteket, rusztikus fotókkal;
  • képriportot Helsinkiről;
  • nyers vega ételeket tippekkel és receptekkel;
  • nagyon hasznos összeállítást a kempingezésről;
  • egy antiktégla-gyűjtővel készült interjút;
  • lekvárfőzési kisokost;
  • egy norvég fotós szuper zöld színfoltokkal feldobott házának bemutatóját;
  • görög ihletésű báránysült-vacsora menüsorát két főre;
  • tippeket a természetes kertészkedéshez.


A fentiek mellett sok-sok kedves ötlet, szép fotó, elgondolkodtató idézet és mottó található a viszonylag új lapban, amelynek mára kialakult a saját stílusa és karaktere: a vidéki stílus, a vidéki életmód dicsérete sikkes városi helyek és a nívós dizájn bemutatásával karöltve. Menő.







Mint korábban is írtam, egy ilyen magazin bármelyik vidékistílus-rajongó barátodnak, barátnődnek, magadnak tökéletes ajándék! Előfizetéskor pedig kedvezmények járnak (már három hónap esetében is.)


Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Címkék:

Megjegyzések

  1. Monika2013. június 3. 11:09

    És ezt a nekem is nagyon tetsző újságot lehet nálunk kapni?
    Bár már látom,hogy a webboltot belinkelted,köszönöm!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Country Komfort2013. június 3. 16:50

      Igen, bár érdemes írni egy e-mailt az info@hungaropress.hu-ra, ha nem találod a felsoroltak között.

      Törlés
    2. Country Komfort2013. június 3. 16:51

      ..akarom mondani, a hunpress@hungaropress.hu-ra.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk