Nógrádi házriport

Szerda. Átlagos hétköznap.

Dehogyis, ma megyek vidékre! Reggel elviszem a lányom az óvodába, otthon megiszom még egy habos tejeskávét, megsütöm gyorsan az ebédet, és indulok.

A kocsiban kiteregetem magam mellé vendéglátóm, Júlia levelét, amely jobb leírást ad az útvonalról, mint bármilyen online tervezőprogram.

A fentieknek köszönhetően egyetlen eltévedés nélkül, nagyon jó hangulatban érkezem: a szelíd táj és az autóban duruzsoló dzsessz megalapozza a napot. Néha nagyon jó egyedül vezetni, mi tagadás.

Nem ez az első alkalom, hogy egy találkozást a blognak köszönhetek, de az első olyan alkalom, amikor nem én kezdeményeztem a látogatást: Julianna a vidékiház-kérdésekben sok fontos megjegyzést írt a bejegyzéseimhez, és ő invitált, hogy nézzem meg egymás melletti, felújított házaikat egy Nógrád megyei faluban. Ugye, hogy nem lehet ellenállni az ilyesminek? Kellemes izgalommal csöngetek be, és öt perc múlva úgy beszélgetünk a háziasszonnyal, és férjével, Royjal, mintha nagyon régen ismernénk egymást.

A házak a megvételkor borzalmas állapotban voltak, de valami még megmaradt a régi arányokból, és a házaspár úgy gondolta a 90-es években, hogy érdemes belevágni a felújításba. Az eredményt a képeken láthatjátok.

A berendezésről három jellemző szó jut eszembe: praktikus, fesztelen és vidékies - az utóbbi persze, teljesen a házigazdák ízlése és nem valamiféle elvont szabály szerint értendő. És ez így jó, így önazonos. A konyhákban ugyanúgy megtalálhatóak a saját készítésű fapolcok, mint az IKEA-bútorok és a natúr fenyő tálalók. A helyi ízt részben a valóban itt talált népi-paraszti tárgyak, részben a kalandos úton idekerült - például budapesti lomtalanításon talált - cserépedények, kerámiák adják.

Jó itt vendégeskedni, és minden olyan magától értetődő: ahogy ebédelünk, ahogy teázunk, ahogy kiülünk a kertbe, ahogy éppen ezen a júniusi napon nem ömlik az eső, hanem csodálatos napsütésben élvezzük a növények és a madarak látványát, a hely sajátos mikroklímáját.

Délután nem akaródzik elindulni, de muszáj. Hazafelé virágos jókedvem van, és az autóban a zenén át is hallom a madárcsicsergést. 

Jöjjenek a fotók!

Tornácok egymással szemben, hátul pinceajtó, és felsejlik a kert.

A pinceajtó közelebbről, délutáni fényben.

Az egyik ház frontja.

Reggeli napsütés.

A késődélutáni kert.

A veteményes (rabarbarával!).

Júlia virágai.

Tulipános láda.

Reggeli a szabadban. A házigazda, Roy látogatásomkor fenomenális rebarbarás desszertet készített az ebédhez.

A kert és a kiülős rész látványa a hálószobából.

A fűszerkert. A délutánt értelemszerűen citromfű- és mentatea-iszogatással töltöttük. :-)

Rebarbara!

Kályhák különböző szobákból.

 

Egyéb kedves részletek.

Kedvenc helyiségem, a konyha az egyik házban, s.k. polcokkal.

A lakókonyha.

Julianna, aki olyan lazacos-újkrumplis salátával látott vendégül, hogy másnap (!) addig mentem, amíg ugyanazokat a hozzávalókat meg nem találtam, hogy újra ilyet ebédelhessek.

Etno-folk.

Családi darabok: komód (sublót).

 

Egy sokat látott szekrény Angliából.

 

Végül egy "természetfotó": óriási szarvasbogarat, ölyvet, rigót láttunk együtt.

Köszönöm, hogy ott lehettem, és köszönöm, hogy olvasol, emiGrants!