Ugrás a fő tartalomra

Van az a hőség...

Szerző:
... amit csak egy Frances Mayes-könyvvel lehet kibírni.



    A Mindennapok Toszkánában című legújabb regényét előítéletekkel kezdtem el olvasni, és azt gondoltam, felejthető lesz.

Á, biztosan a legkézenfekvőbb közhelyekkel operál, gondoltam.

Lankás toszkán táj, hangos olasz barátok, nagy lakomák, virágok buja özöne, hamisítatlan mediterrán piazza sok-sok csacsogó-hahotázó emberrel, espresso, romos épület felújítása, soha véget nem érő szerelem, utazás kis, rozoga autóval, levendula, rozmaring és zsálya....

Igen is meg nem is.


Mi tagadás, a hely lélegzetelállító.

A regényes útirajz pedig professzionális.

Atmoszférateremtésből és a környék turizmusának fellendítését eredményező marketingből jeles.

Ugyanakkor a rajongás és a romantikázás nem hazugság.

Az van, hogy Frances tényleg így él. Télen felolvasókörutakat tesz Amerikában sok-sok múzeum és kiállítás útbaejtésével, tavasztól őszig viszont belemerül a Bramasole nevű toszkánai villájukat körülvevő világba.



  
   Persze, túlmisztifikálja az olasz emberekre jellemző életvidámságot, egyszerűséget, őszinteséget, a rusztikusságot - ahogy mi, vidékistílus-rajongók általában... csak éppen a Frances Mayesék által látogattott kerti partik vendégei nem csak az Albertók és Francescók. Hanem a háj szoszájeti.



    Meglepő az a döbbenetes mennyiségű művészettörténeti adalék, amellyel az írónő telepakolta a könyvet. Az Olaszországban szerteszét található remekművek felfedezése Frances és férje, Ed közös hobbija, és, hogy is mondjam, nem teszi könnyen fogyaszthatóvá a regényt, amely azonban az efféle emelkedettség nélkül nagyjából csak evésből, ivásból, főzésből és kertészkedésből állna.




     Nagyon tetszik, ahogy Mayes íróként is reagál arra a divathullámra, amelyet ő maga keltett: mit mondanak és milyen képtelenségeket találnak ki a Bramasole-rajongók a villa kapuja előtt állva....


    
     A könyv egyik nagy előnye, hogy zseniálisak a receptjei. A múlt héten a crostatát sütöttem meg. Tényleg olyan, hogy ihaj! Maga a rusztikus mennyország.


Olvastad-e?

(a képek Frances Mayes blogjából származnak)




Címkék:

Megjegyzések

  1. kovtama2011. július 13. 12:15

    Most olvasom:) De szeretem az első kettőt is. Nem lehet megunni, mindig talál benne valamit az ember, ami felett esetleg először elsiklott.

    VálaszTörlés
  2. Fanni2011. július 13. 14:17

    Nem olvastam, de kölcsönkérhetem? Kapsz valami mást cserébe:) Az a kép, amin olyan sokan ülnek az asztalnál, megdöbbentett. kb a Harry Potter filmben láttam utoljára hasonlót! :)
    Egyébként engem a közhelyes toszkán regények sem hagynak hidegen.

    VálaszTörlés
  3. country komfort2011. július 13. 15:34

    Kovtama! jó is az, nyáron!
    Fanni! persze!
    engem egy közhelyes toszkán táj nem hagyna most hidegen. lájv.
    Harry Potter :D

    VálaszTörlés
  4. éva 2011. július 14. 5:53

    Még nem olvastam mert az elözetes nem gyözött meg bár a kezembe volt a megjelenés napján de úgy döntöttem nem veszem meg,beleolvasnék kicsit hosszabban de azt hiszem,hogy most nem veszem meg

    VálaszTörlés
  5. agomama2011. augusztus 12. 8:21

    Nagyon, nagyon TETSZIK!!
    Ambrus Ágnes

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk