Sikerült / elmaradt

A napokban láttam az Előző életek című filmet, amiért majdnem mindenki rajong, és elképesztően magas értékeléseket kapott mindenhol. (Spoiler alert!)

    Az első gondolatom a film végén az volt, hogy de jó, hogy nem mentem el érte külön a Művész moziba. :P Biztosan az én ízlésem nagyon kommersz, mégis vállalom, bocsánat: én azt szeretem, ha a főszereplők végül összejönnek a filmben. Mi több, szerintem az a helyes, ha bizonyos nehézségek ellenére többször adódik esély összejönni életünk szerelmével -- mert ilyen bitang szerencsések vagyunk --, hogy talán az x-edik ilyen esetben már nem szúrjuk el. Sajnos, a másik gondolatom szinte végig az volt, hogy ez is aszimmetrikus viszony, mégpedig a kezdetektől fogva, hiszen a csajnak fontosabb az emigráció, az írás, később pedig a zöldkártya (!), mint a koreai fiú, aki értem, hogy a hátrahagyott kultúrát fejezte ki filmes nyelven, de hát akkor is, basszus. 

    A legérdekesebb kérdés tulajdonképpen az első iskolai jelenettől kezdve az identitásváltás kérdése, amire a -- nekem nagyon nem szimpatikus -- nő válasza brutálisan egyértelmű: ő már nem tud koreai lenni. Végignézni viszont, hogy erre csak a szerelmen, pontosabban egy másik ember érzelmi megkínzásán keresztül tud rájönni, nettó szenvedés a nézőnek is (nyilván sokkal inkább azonosulok mindkét fickóval, voltam már lúzer), és engem az ilyen melankolikus, "elcseszett életek"-jellegű sztorikkal ki lehet kergetni a világból. Szóval, hiába gyönyörű az operatőri munka és realisztikus a végkifejlet, szerintem teljesen felejthető az egész, és annyi elfojtás van a történetben, hogy az már fojtogató. Ja, és totál zavaró, ahogyan a praktikus/érdekházasságra próbálják ráerőltetni az értelmezést, miszerint a felek "egymásnak lettek teremtve", pláne a szerelmi-háromszöges nyitókép után, amivel elhúzzák a mézesmadzagot a néző előtt.

    Csak azért jutott eszembe írni erről, mert sok apró és nagyobb dolog került fel a sikerült/nem sikerült listára mostanában, például:

-- maradékokból összedobtunk egy abbahagyhatatlanul finom sütőtökös-csokis-narancsos-gyömbéres-fahéjas kekszet E-vel;

-- megtanítottam palacsintát sütni;

-- a fentiektől nem függetlenül :)) elkezdtem edzeni, és bár semmi eredmény nem látszik, legalább van egy új rendszer, amivel teszek az egészségemért;

-- a 3/4 éve kegyetlenül fájó jobb térdem az első edzés után jobban lett, és most nagyon reménykedem, hogy így is marad;

-- karácsonyra szerettem volna még vaníliaszirupot készíteni, de elfelejtődött, viszont egy nyugodtabb hétvégén ki akarom próbálni, hogy milyen;

-- találtam egy elég cuki, pici, csíkos táskát a turkálóban, úgyhogy megvan a tavaszi-nyári alapkiegészítőm;

-- megmentettem egy kabátot a Lidl folttisztító folyadékával;

-- bár a fenti boltban tök sokszor számoltak rosszul, és nem mindig vettem észre, azért kétszer találtam négyszáz forintos zöldségdobozt teljesen megjósolhatatlan időpontokban;

-- nincs mágneses naptárunk a hűtőszekrényen, ezért csak hozzávetőlegesen tudom, milyen nap van, és mit kell csinálnom vagy befizetnem;

-- van százvalahány forintért egy szuper heti tervezőm és egy leértékelt sulis naplóm, amik azért segítenek;

-- egyszer sem jutottam el a zeneakadémisták vizsgakoncertjeire, pedig nekem mindig az volt a kedvenc januári kultúrprogramom, és egy csomó sztenderdet onnan ismertem meg, de jövőre mindenképpen megpróbálok ott lenni;

-- ugyanígy nem jutottam el a jazzklub szülinapjára sem;

-- láttuk a Pinokkiót a Vígben, ami több szempontból is vicces, egy része ennek magánjellegű, és most nem akarlak titeket egy újabb értelmezéssel sem terhelni, legyen elég annyi, hogy szerintem érdemesebb lett volna a jegyek és a ruhatár árát egy állatmenhelynek adni, de megint hagytuk, hogy a közvélemény befolyásoljon minket -- és megnézni egy új musicalt végül is, nem bűn. Mindenesetre, azóta is sokat szoktunk vihogni néhány rettenetesen idegesítő, visszatérő elemen (Tücsök, "Apukám!"), és van egy pár jelenet, amit borzasztóan szeretnék a fejemben meg nem történtté tenni (szamarak!).

-- felfedeztem a Weleda termékei közül egyet-kettőt, amelyekkel sokkal könnyebb elviselni a kinti hideg levegő-fűtött szoba kontrasztot: a kedvencem a Skin Food Light (a gyerekek valamiért utálják), illetve a gránátalmás dezodor és a citromos-gyömbéres tusfürdő is nagyon finom illatú. Persze, eléggé kell velük spórolni, mert még leértékelve is sokba kerültek, csak például az elsőként említett, tömény gyógynövényes cucc annyival jobb a bőrömnek, mint egy átlagos kézkrém, hogy úgy érzem, megéri, ráadásul én viszont imádom az összes ilyen kozmetikum erőteljes herbárium-illatát. A krémet a házhoz is elvittem legutóbb, úgyis ott a legkomolyabb a kiképzés.