Ugrás a fő tartalomra

Azok a novemberi esték

Nem tudom, hogy erkölcsi szempontból helyes-e; gyanítom, hogy nem, de minden komolyabb rendrakás, kacatmentesítés után megjutalmazom magam/magunkat valamivel. 


Mivel mostanában nagyon sok dobozt néztem át, sok kényeztető dolog került elő: konkrétan találtam egy csomó rég elfelejtett tárgyat (olyanokat, mint például tökéletes állapotban lévő körömlakkok, bontatlan művészi képeslapcsomag, színes üveg mécsestartók), vettem is pár finomságot, vagy egyszerűen csak letöltöttem egy lakberendezési magazint és megnéztem egy hosszabb YouTube videót egy kis karamelles popcornt ropogtatva (ez utóbbi szerintem az egyik legbűnösebb édesség, ami valaha létezett, de tényleg, és az íze csak pár percig tudja sem tudja feledtetni, hogy mennyire káros). 

Egyébként igaz, hogy maga a rend, a kontroll érzése, a tágasság a jutalom: mindig elcsodálkozom, milyen megnyugtató kevesebb tárgy között tölteni a napokat. Jobban esik még a sok rutinfeladat is, ha van hely, és nem bosszant a rendetlenség. Mindez nem jelenti azt, hogy már sikerült elérni a "bármikor jöhet vendég" állapotot, de nagyon sok minden előnyére változott.

Szoktam olvasni olyan emberek blogjait, és ismerek is olyanokat, akiknél majdnem mindig rend és tisztaság van -- és bár nagyon szeretek hozzájuk vendégként menni, magamban mindig megállapítom, hogy én sajnos sosem fogok ebbe az embertípusba tartozni. :-)

Mondjuk, most írás helyett tulajdonképpen az Ektorp kanapé huzatát kellene átcserélnem (két szettünk van, csak szerintem az eredeti fehér már az utolsókat rúgja), de jó lesz az holnap is; egyszerűen nem tudok felkelni róla, olyan fáradtságot érzek így, péntek estére.

Vár még egy gardróbszelektálós videó, amit szeretnék belealvás nélkül megnézni, úgyhogy itt is a lista, hogy miket szeretünk mostanában:

  • ízesített kávé (Beanies) -- végre egy nem tolakodóan karcos, hanem finoman aromás instant kávé, lehet koffeinmentes változatban (meg ezerféle ízben) is kapni, és kb. feleannyiért találtam, mint a bolti ára;

  • ha a napirend nem borul fel valami miatt, akkor próbálok délután öt és másnap reggel között nem enni, aminek hatása még semmi, viszont nagyon jó érzés meginni egy Stomach Ease (gyomorkönnyítő) gyógyteát, azt úgyis szabad;

  • a konyhapult fölé kb. egy évnyi dobozban tartás után felragasztottam a ledcsíkot, ezzel rengeteget javult a látásom, a munkakedvem, a konyhai biztonságom (nem vicc);

  • kádfürdő, utána citrusos testápolók: csodálatos érzés, és utóbbiak a kis doboz ellenére egészen sokáig tartanak;

  • puha, nagyon puha köntös (érdekes, én reggel szeretem hordani, és csak néha jut eszembe, hogy felvegyem, biztosan azért, mert kb. negyven éven át sosem értettem, miért olyan jó ez);

  • parfümök módjával (ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor 1 db Zara és 1 db Body Shop-os van, amit tényleg használok, ezek már hozzám tartoznak);

  • bár az élelmiszervásárlás újabban csak stresszforrás az árak miatt, néhány nagyon akciós, menő írószer és más apróság a Tesco polcain felvidított, és már azt is tudom, kik fogják kapni őket;

  • rengeteg karácsonyi lakásdekorációnk van; ma átlapoztam a laptopon a Country Homes and Interiors magazint, és elképesztően jó felhasználási ötleteket találtam (a nyitóképet is onnan vettem);

  • a héten találtunk komplett salátatálakat párszáz forintért a Lidlben, és azokat ettük ebédre több napon át, néha kiegészítve ezzel-azzal;

  • ugyanott vettem forrócsoki-port, ami meglepően jó, pláne, ha csak a felét isszuk meg egyszerre annak, ami egy tasakban van (nagyon tömény). Direkt nem olvasom el az összetevőket, mert tudom, hogy nagyon nem kéne ilyeneket -- és főleg ennyiszer -- inni; 

  • ropogtatni: szeletelt vagy a Salgó tűzhelyen aszalt alma;

  • délutáni, kb. negyedórás alvás úgy, hogy oldalt fekszem a kanapén, R. pedig dorombolva jön, a derekamra-csípőmre helyezkedik el, és horkolva alszik;

  • jó illatú ruhák (bár ecoegg-et használok, és a mai világban kincset ér, hogy még nagyon sok újratöltő gyöngy van hozzá, most mégis vettem Tide-ot, mert végre lehetett rendelni, és ez volt mindig is a kedvenc amerikai mosószerem. Egyszer még csomagban is küldtek nekem egy teljes flakonnal az ottaniak, ami szerintem elképesztően kedves dolog, tekintve, hogy légipostával jött).

Ti milyen dolgokkal szeretitek ilyenkor jobbá tenni a hangulatot?





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má