Ugrás a fő tartalomra

A pulóveres időszak

Gyönyörű, napos idő volt szombaton, kivéve a szelet, és jó volt úgy mászkálni, hogy csak a kezem fázott egy picit. Most már csípős a levegő, betegek is lettünk, és éppen az előbb szállingózott egy kis hó. (Másfél napja elkezdett poszt.)

sweater weather <3

Boldog vagyok a pulóvereimmel (a képen csak használtan vásároltak vannak), sőt, ma már sokkal jobban szeretem a hűvösebb évszakokat, mint korábban, amikor áprilisi születésű lévén mindig csak a tavaszt vártam. Az ún. "elég a pulcsi" időszak szinte egész októberben tartott végül is.

Az egyik városi öltözet, amit megkedveltem, a sportos dzseki (az enyém bordó, second hand, egy pamut, pont jó vastagságú darab, amit eredetileg biciklizéshez vettem) és fölé egy hosszú, steppelt mellény, és természetesen sál vagy kendő. Nem tudom, hogy fel lehet-e még venni mostanában, vagy túl hideg lett hozzá, majd meglátjuk. Amúgy a múlt héten még kb. mindenki így járt, vagy legalábbis azoknak a nőknek, akiket megfigyeltem, több mint a fele.

A háznál mindig tartok egy ajándékba kapott bakancsot, de még egyszer sem hordtam, mert túl macerás felvenni, úgyhogy szép tiszta. :P Úgy alakult, hogy szinte egész télen sportcipőben járok (New Balance forever), sokszor vastag zoknival, és kész. A városban esetleg bokacsizmát veszek fel, ha olyan az alkalom. 

A ház körül továbbra is a bélelt ingek, mellények, kapucnis pulcsik a kedvenceim. Szeretnék találni oda egyszer egy "shacket"-et, azaz kockás, kabátként hordható, vastag flanelinget -- az Egyesült Államokban már tavaly is az egyik legnagyobb slágertermék volt, de én nem újonnan szeretnék venni, mert úgy majdnem annyiba kerül nálunk, mint egy dzseki.

A múltkor, amikor viharos szél érkezett, átéltük, mennyit számít, ha van erdő, ami felfogja. Éreztem a kertben is, hogy kicsit szelesebb az idő, mint ahogy szeretem, hiába süt a nap, de aztán elmentünk a faluban arrébb, mert E. focizni akart, és elviselhetetlen lökések voltak, szinte nem is hallottuk egymást.

Ilyenkor kincset ér egy fejpánt, amit még mindig jobban szeretek, mint a sapkát, pedig nagyon szép sapikat lehet kapni, és lehet, hogy hozzá kéne szoknom a gondolathoz, hogy azért az jelenti az igazi komfortot.






Megjegyzések

  1. A pulóvereket is nagyon szeretem. különösen a gyapjút, nagyon melegek. Otthon is gyakran hordok gyapjúzoknit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nikolett, nagyon örülök! A kedvencem a csavart mintás kötött pulóver, olyat még találnom kell, mert csak egy régebbi van. Szerintem az is menő, amikor valaki harisnyára vagy leggingsre húz meleg zoknit, amikor elmegy otthonról. Vannak olyanok, akik pedig az aláöltözetre esküsznek ilyenkor. :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má