Ugrás a fő tartalomra

A pulóveres időszak

Gyönyörű, napos idő volt szombaton, kivéve a szelet, és jó volt úgy mászkálni, hogy csak a kezem fázott egy picit. Most már csípős a levegő, betegek is lettünk, és éppen az előbb szállingózott egy kis hó. (Másfél napja elkezdett poszt.)

sweater weather <3

Boldog vagyok a pulóvereimmel (a képen csak használtan vásároltak vannak), sőt, ma már sokkal jobban szeretem a hűvösebb évszakokat, mint korábban, amikor áprilisi születésű lévén mindig csak a tavaszt vártam. Az ún. "elég a pulcsi" időszak szinte egész októberben tartott végül is.

Az egyik városi öltözet, amit megkedveltem, a sportos dzseki (az enyém bordó, second hand, egy pamut, pont jó vastagságú darab, amit eredetileg biciklizéshez vettem) és fölé egy hosszú, steppelt mellény, és természetesen sál vagy kendő. Nem tudom, hogy fel lehet-e még venni mostanában, vagy túl hideg lett hozzá, majd meglátjuk. Amúgy a múlt héten még kb. mindenki így járt, vagy legalábbis azoknak a nőknek, akiket megfigyeltem, több mint a fele.

A háznál mindig tartok egy ajándékba kapott bakancsot, de még egyszer sem hordtam, mert túl macerás felvenni, úgyhogy szép tiszta. :P Úgy alakult, hogy szinte egész télen sportcipőben járok (New Balance forever), sokszor vastag zoknival, és kész. A városban esetleg bokacsizmát veszek fel, ha olyan az alkalom. 

A ház körül továbbra is a bélelt ingek, mellények, kapucnis pulcsik a kedvenceim. Szeretnék találni oda egyszer egy "shacket"-et, azaz kockás, kabátként hordható, vastag flanelinget -- az Egyesült Államokban már tavaly is az egyik legnagyobb slágertermék volt, de én nem újonnan szeretnék venni, mert úgy majdnem annyiba kerül nálunk, mint egy dzseki.

A múltkor, amikor viharos szél érkezett, átéltük, mennyit számít, ha van erdő, ami felfogja. Éreztem a kertben is, hogy kicsit szelesebb az idő, mint ahogy szeretem, hiába süt a nap, de aztán elmentünk a faluban arrébb, mert E. focizni akart, és elviselhetetlen lökések voltak, szinte nem is hallottuk egymást.

Ilyenkor kincset ér egy fejpánt, amit még mindig jobban szeretek, mint a sapkát, pedig nagyon szép sapikat lehet kapni, és lehet, hogy hozzá kéne szoknom a gondolathoz, hogy azért az jelenti az igazi komfortot.






Megjegyzések

  1. A pulóvereket is nagyon szeretem. különösen a gyapjút, nagyon melegek. Otthon is gyakran hordok gyapjúzoknit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nikolett, nagyon örülök! A kedvencem a csavart mintás kötött pulóver, olyat még találnom kell, mert csak egy régebbi van. Szerintem az is menő, amikor valaki harisnyára vagy leggingsre húz meleg zoknit, amikor elmegy otthonról. Vannak olyanok, akik pedig az aláöltözetre esküsznek ilyenkor. :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...