Üvegbe zárt ez-az

Amikor tavaly készítettem a befőtteket, nem tűnt soknak -- sem a munka, sem a mennyiség, ami lett belőle --, de most nagyon jó, hogy még mindig van egy-két üvegnyi almakompót, szilvalekvár és paradicsomszósz a kis konyha szekrényében, ami egyben a ház legészakibb pontja. Azért nincsenek szabadon álló polcon, mert szerintem valamikor, amikor éppen nem számítunk rá, a macska biztosan leverné őket, és az elég nagy bosszúság lenne.

Amiből egyébként egy csepp sem maradt, és a tél közepén kb. sírva bontottuk ki az utolsó üveggel, olyan szuperjól sikerült, az a

Nagyon ajánlom, tényleg köszönő viszonyban sincs a boltival. Ősszel készítettem, és ezt a receptet használtam. Kétszer is kaptam annyi paradicsomot, illetve volt még saját is, hogy egy kisebb fazék éppen tele lett a hozzávalókkal (amelyek közül véleményem szerint a Lidlben kapható fehér hagyma és a Tescoban vett jalapeño nem hagyható ki és nem helyettesíthető mással).

A salsa-bontó szeánszokat úgy kell elképzelni, hogy ha volt otthon egy csomag tortillachips (bár tortillalapot s.k. cikkekre vágva és sütőben átpirítva még finomabb), a salsát kiöntöttük egy kis tálba, és körbeültük, úgy falatoztunk.

Az elvem az volt, hogy a frissen elfogyasztott mennyiségen felüli menthető, felhasználható gyümölcsöt vagy zöldséget nem hagyjuk veszni, ezért készült mindenféle:

Egy őszi délutánon még a csalamádéval is megpróbálkoztam, ami nem lett rossz, de ezt a savanyúság-vonalat még tovább akarjuk fejleszteni H-val.

Abból az időszakból, amikor elindultak a főzős blogok, emlékszem rá, hogy elkezdtek az emberek vagányabbul és kisebb adagokban lekvárt készíteni, és ezek megjelentek a piacokon is. Én is azt szeretem a legjobban, ha egy lekvár, pláne ha csak 2-3 kg gyümölcsből készül, kicsit érdekesebb, szokatlanabb ízvilágú (pl. csokoládés vagy vaníliás).

Soha nem fogyasztok alkoholt, de lekvárba keverve az is jöhet: a borral egészen jól bánok, egyedül a ginnel megvadított változat lett eléggé meredek (az ilyenek akkor készültek, amikor kb. semmi sem volt otthon, a körte-szilva viszont ott állt a tálban, ezért gyorsan átkutattam a konyhaszekrényt, hátha valami mégis akad), de szerintem az is el fog fogyni.

aszalt vörösáfonya-darabokkal

Ehhez képest idén a klasszikus, tiszta sárgabaracklekvárt elrontottam (az alja odakozmált), amiért nagyon dühös voltam magamra, de azt hiszem, aki még nem égetett oda lekvárt, az nem is készített eleget. Azért biztos, ami biztos, az ominózus fazekat kidobtam a fenébe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban