Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :)

Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni.

Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt).

Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!)

Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép:

1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez utóbbiban súlyos elmaradásaim vannak; bár óriási projektünk nem volt, azért hiányzik sok kép, kis sztori, emlék).

2. A kezdetek óta nagyon sok minden más is elkezdett érdekelni, ilyen például a kacatfelhalmozás lélektana és a kacatmentesítés módszertana; hogy mindez mit jelent a mi életünkben. Távolról sem professzionálisan, de kitartóan foglalkozom vele.

3. Mivel ez személyes napló, nem akarom kihagyni belőle a (kultúr)élményeket, kirándulásokat, amikre mindig emlékezni szeretnék.

4. Állati nehéz egyensúlyozni a "mi minden történt velünk mostanában" és a "mi az, amit biztosan nem osztanék meg ország-világgal" pontok között.

5. Ha az a kérdés, hogy hogyan tudnék rendszeresebben jelentkezni, akkor azt hiszem, az Instagram a válasz: nyilván sokkal egyszerűbb képaláírást készíteni, mint blogbejegyzést írni. Csak az a probléma, hogy blogposztot viszont sokkal jobban szerettem írni.

6. Ekkora kihagyás után, persze, az Instagramon sem találom még a hangot, és zavaró, amilyen "hangos" az online tér (kb. mindig jelen kell lenni, mindig viccesnek kell lenni, mindig túl kell licitálni a másikat, mindig ki kell tárulkozni).

7. A TikTok pörgéséhez és színvonalához már túlkoros és túl finnyás lettem. Vagy merev és humortalan, ahogy tetszik.

8. Jó sok dolgom van mostanában, plusz így, a negyvenes éveim közepén képtelen vagyok hajnalok hajnalán kelni, amikor lophatnék némi időt, mivel nekem egy blogposzt megírása több órába telik. De mindegy, akarok időt szakítani rá, és kicsit hatékonyabban írni. Nem kell annyi nyelvművészet, szójáték (* :P) és szerkesztgetés, akkor valószínűleg működhet.

Mindezekkel együtt izgatott vagyok, mert erős hiányérzetem volt az elmúlt hónapokban: időről időre saját magamat vontam kérdőre, hogy miért nem írok a blogra -- és hát, ezek az igazán kínos párbeszédek, a saját fejedben.