Plusznapok

Véletlenül úgy alakult, hogy a tavaszi szünetben több időt töltöttem a háznál, mint eredetileg reméltem.

Valamiért mindig ezek a félig spontán ottlétek sikerülnek a legjobban: hiába voltak két napon is zárva a boltok, végül lett bőven elég ennivaló, sőt, találtam gyújtóst, meleg ruhát és mindent, ami kellett. Lehetett óriásiakat aludni, tervezgetni, hogy milyen biciklit szeretnék a születésnapomra, hallgatni a madarakat, és elvégezni az eddig halasztgatott kerti munkákat.

Olvasgattam a lomtalanításon talált, meglepően jó Forbes magazinokat -- csak az bennük az idegesítő, hogy a cikkeket olvasva úgy tűnik, mindenkinek van valamilyen sokszázmilliós vállalkozást érő -- és meg is valósított -- ötlete. :D 

A fűszeres könyvet a nagymamámtól kaptam kb. három évtizede, nagyon szeretem, a virágokat és -hagymákat mindenhová ültetem, ahol szabad földterületet látok; meglátjuk, mi lesz belőlük.

A kamraszekrény hátuljában találtam általam eltett cukkinis lecsót, ez is szuper volt, mert egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy volt ilyen. Persze, tudom, hogy főztem be ezt-azt, de hogy a lecsót kb. mikor... fogalmam sincs. A tavalyi nyár egyébként is vegyesen sikerült, mert sok szép pillanatunk volt, de kicsit ingerszegényen telt az idő, miközben a rettenetes forróságban tök nehéz volt dolgozni, ráadásul volt egy hatalmas és nagyon fájdalmas méhcsípésem is, ami hetekig rányomta a bélyegét a hangulatomra. Ami még megmaradt, hogy az ötvenéves Lehel hűtő valószínűleg eddig bírta, és idén le kell cserélni, mert nem lehet folyton leragasztani az ajtaját, illetve kalapáccsal verni róla a jeget. Szóval, mindig van valami küzdelem.

***

Visszatérve a húsvéti hétvégére: J. rengeteg fát hasogatott fel; tkp. visszatöltötte a fészerbe azt a mennyiséget, amit ősszel és télen eltüzeltünk. A legnagyobb dolog emellett az volt, hogy felásott a kérésemre egy kisebb területet a pajta mögötti részen, mert voltak olyan vetőmagok és dughagymák, amik már csak oda fértek el. Az első kertbe, amelyik a sütögető mellett van, vetettem még kétfajta karalábét és kaprot (fehér- és sárgarépát is, de ezek úgysem sikerülnek soha).

Amíg ő kint dolgozott, én a nyári konyhában raktam rendet. Kb. a feléig jutottam, de nagyon jó érzés, hogy belülről is tiszták a szekrények, és átlátható rendszer van az edények között. A rendes házaknál szokásos ablakpucolós-csempelemosásos nagytakarításig egyáltalán nem jutottam el, de most megengedtem magamnak, hogy lustálkodjak. Blogot írni lett volna kedvem, csak sajnos nem vittem a laptop töltőjét.

Az időjárás két napig elég ramaty volt, de a hazaindulásom napján olyan igazi, szívfacsaróan gyönyörű tavaszi idő lett, hogy alig tudtam rávenni magam az indulásra. Amikor Ricsi, a gólya másodszor jött vissza uzsonnázni, majdnem maradtam is. Csak közhelyekkel tudnám leírni, milyen megfigyelni az éledő természetet: mindenesetre, ez most valódi pihenés és feltöltődés volt.