Ugrás a fő tartalomra

(Sz)épül

Mindig meg kell állapítanom, főleg, amikor a fotón látható szögből nézek rá, hogy mennyire szeretem ezt a házat. 

A tavalyi nyár egyik nagy munkája a szinte kizárólag maradék anyagok felhasználásával készült kocsibeálló megépítése volt. Jól illik az egész porta stílusához, az is klassz, hogy itt árnyékban lehet az autó, a legnagyobb haszna pedig az, hogy nem kell a jeget kapargatni a kocsiról, mert még ez a nyitott tároló is megvédi a fagytól. Majd írok még arról, hogyan készült.

Mivel a régi teraszkorlátot semmiképpen nem szerettem volna kidobni, idekerült, és a maradék elemeknek még lesz szerepe a konyhakert körül is.

Az épületek sorrendje, ha ott állunk, ahol a nyitókép készült, jobbról balra úgy fest, hogy először látjuk magát az L alakú házat, mellette, hozzátapasztva -- a pince mellett közvetlenül -- található a sütögető (az ex-tyúkól), amellett pedig a kocsibeálló (és amellett a veteményes). 

Az autóbeállóhoz feltettük a pályaudvari óra tartóvasát is, óra nélkül, az majd kap saját akasztót.

Hatalmas dolog, amikor kapunk valamilyen terményt, soha nem veszem magától értetődőnek, mert tudom, mennyi munka van vele. Tavaly ősszel az egyik kedvencem ez volt:

Volt néhány irtó jó fogásom a kerületi Zero waste-csoportban, ezen például mindig mosolyognom kell, mert szinte minden budapesti lakásokból került a nyári konyha ablakába.






Megjegyzések

  1. Jaj annyira szeretlek olvasni, közel áll hozzám az életfelfogásod és nagyon bírom a humorodat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, fortissimo, jólesik a figyelmes olvasás!

      Törlés
  2. Megremegtette szívemet a fakorlát... nagyszüleim gangja jutott eszembe. Hol van ez a szépség?!

    VálaszTörlés
  3. Sírtam is és írtam is...https://partfal.blogspot.com/2023/03/kez-utca-43.html

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...