(Sz)épül

Mindig meg kell állapítanom, főleg, amikor a fotón látható szögből nézek rá, hogy mennyire szeretem ezt a házat. 

A tavalyi nyár egyik nagy munkája a szinte kizárólag maradék anyagok felhasználásával készült kocsibeálló megépítése volt. Jól illik az egész porta stílusához, az is klassz, hogy itt árnyékban lehet az autó, a legnagyobb haszna pedig az, hogy nem kell a jeget kapargatni a kocsiról, mert még ez a nyitott tároló is megvédi a fagytól. Majd írok még arról, hogyan készült.

Mivel a régi teraszkorlátot semmiképpen nem szerettem volna kidobni, idekerült, és a maradék elemeknek még lesz szerepe a konyhakert körül is.

Az épületek sorrendje, ha ott állunk, ahol a nyitókép készült, jobbról balra úgy fest, hogy először látjuk magát az L alakú házat, mellette, hozzátapasztva -- a pince mellett közvetlenül -- található a sütögető (az ex-tyúkól), amellett pedig a kocsibeálló (és amellett a veteményes). 

Az autóbeállóhoz feltettük a pályaudvari óra tartóvasát is, óra nélkül, az majd kap saját akasztót.

Hatalmas dolog, amikor kapunk valamilyen terményt, soha nem veszem magától értetődőnek, mert tudom, mennyi munka van vele. Tavaly ősszel az egyik kedvencem ez volt:

Volt néhány irtó jó fogásom a kerületi Zero waste-csoportban, ezen például mindig mosolyognom kell, mert szinte minden budapesti lakásokból került a nyári konyha ablakába.