Amíg nem muszáj újra fát tenni a tűzre, nem mozdulok, mert R. -- amikor rám néz, random dorombolásokkal -- az ölemben ül, és mint macskatulajdonos, tudom, hogy ilyenkor elgémberedett lábakkal kell ülni, saját testhőt átadva, ameddig szükséges. Ugyanott vagyunk egyébként, ahonnan a múltkor jelentkeztem be: a ház középső szobájában. A vállamat hátrafelé kitekerve az előbb előhalásztam egy régi füzetet az ablakfülkéből, illetve találtam egy alkoholos filcet a mellettem lévő széken, most így írok, a laptop nincsen itt (majd begépelem).
.jpg) |
| őszi vetés |
Bár elméletileg, valamikor le akarok szokni mindennemű lisztes termék fogyasztásáról, ezt azért nem lehetett kihagyni.
Vannak a YOLO- (egyszer élünk) filozófia jegyében fogant Facebook-bölcsességek, amelyek általában arról szólnak, hogy fizessünk be arra az útra, igyuk meg azt a Negronit, menjünk el abba a buliba és táncoljunk reggelig. Én azt mondom:
"Edd meg azt a perecet."
Egy hatalmas csatos üvegben hoztam minestrone levest, és a teraszon ülve, a hideg, szeles időben tökéletes volt a kettő együtt: az én mindig kicsit (túlságosan) sótlan levesem és B. mindig kicsit (túlságosan) sós perece.
A gallyak felét elraktároztam gyújtósnak, a felét a tűzrakóhelyre vittem. Óriási fa-rendrakást kellene rendezni, mert azért a viharos szelek bedöntöttek egy-két suhancot a telekre, a fészer egy része pedig beomlott.
Találtam őszről maradt dughagymákat, viszont mára akkora sár lett, hogy inkább legközelebb teszem őket a földbe. Mivel még mindig gyakorlatlan vagyok, nem tudom, mi lesz idén a veteményesből.
Az biztos, hogy megpróbálok rendszeresen írni ide, és úgy általában rendszeresen csinálni azokat a dolgokat, amik örömet okoznak:
- úszás
- biciklizés
- kertészkedés
- adományozás
Eddig egyetlenegyszer voltam adományboltban, Óbudán, E. tavalyi vívóórája alatt, és akkor vadásztam is egy szuper dolgot Zs-nek. Most egy másikba vittem sok szatyornyi ruhát és játékot, mert követni akarom azt a minimalista útmutatást, miszerint, ha van mit ennünk és van fedél a fejünk felett -- tegyük hozzá: a "middle class abundance"-től megcsömörlött amerikaiak persze, nem értik pontosan, mennyire lehet ma, Magyarországon biztonsággal definiálni ezeket az emberi alapvetéseket --, akkor inkább adjuk oda a felesleges cuccot másnak, ne próbáljuk meg eladni, mert nagyon időigényes folyamat.
Ami még nagyon jó volt, az a zebegényi túra H. ötlete nyomán. Ha legközelebb megyünk, mondjuk, semmiképpen nem vállalom azt, hogy én viszem az egyliteres fémkulaccsal, tortillaszendvicsekkel, zabrudikkal, almával és E. vonaton olvasott könyvével megtömött hátizsákot, mert a kondícióm, enyhén szólva, nem megfelelő ehhez, és van az a kaptató, amelyiken az összes grammot, amit cipelsz, sokszorosan bánod meg, de egyébként hajlok arra, hogy a számunkra elérhető hétvégi programok közül az ilyesminek van igazán értelme.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése