Érnek

Annyira perzselő hőség van, hogy végre ide is eljutottam, írni. 

A párhetes kényszerszünet alatt, amíg a városban kellett dolgozni, ügyeket intézni, iskolaévet zárni*, rendet rakni, takarítani, és mialatt egyébként rengetegszer gondoltam a palántáimra és arra, hogy legyen még eső, J. ügyesen életben tartotta a veteményt, sőt kapált is, amihez én nem értek, ráadásul a gyomokkal együtt csak az általa nem ismert édesburgonyát kapálta ki, a mellette növekvő bébipadlizsánt meghagyta, szóval, egyelőre ennyi veszteséggel megúsztuk. Az egyik reggel itt járt őzike, remélem, nem akar majd visszatérve nyers zöldségeket ropogtatni.

*Talán a legjobb élményünk az volt, hogy a Bazilika mellett, egy olasz étteremben vettünk egy gombóc fagyit, és a fagyis fiú akkora adagot adott (kb. három gombócnyi prémium erdeigyümölcsöt és citromot) hogy alig tudtuk elfogyasztani, amíg elértünk a buszig.

Arra érkeztünk, hogy a tahi vásárból származó paradicsompalánták embermagasságúra nőttek (J. meg is mondta, hogy "szebbek, mint az önkormányzatéi" [!]), az aldis magból nevelt cukkini óriási levelei alatt több kisebb-nagyobb cukkini bújt meg, és kígyó- és másfajta uborka, zöldbab, hagyma is lett, a sárgarépa és a karalábé pedig az ügyetlen egyelésemet és ahol túl szorosan van, annak elmaradását is úgy látom, kibírta.

Napról napra nőnek a paprikák -- a palántákat találomra hoztam el a kertészetből, illetve kaptam az autószerelő anyukájától is párat, akivel veteményes trükkökről szoktunk beszélgetni (az amatőr kérdezi a profit stílusban), amíg a fia javítja a kocsit. Adott még egy Manó nevű paradicsomot is, az is megeredt. Ételekről is szeretünk társalogni; mondta a múltkor, hogy spárgaborsó-főzeléket készít csak, mert maradt fasírt, és biztosan kiült az arcomra, hogy ezt nem tudom megfejteni, mert rögtön elmagyarázta, hogy ők így hívják errefelé a zöldbabot. Szerintem irtó cuki.

Az egyik kedvenc időtöltésem az, amikor megjövünk az úszásból, és E. felhoz néhány sárgabarackot, megmossa, elfelezi őket, és megesszük őket a teraszon. 

Még elcsíptük az utolsó láda cseresznyét és meggyet a gyümölcsös árudájában a múlt héten, csodálatos volt mindkettő, főleg arra való tekintettel, hogy mostanában valahogyan nem tudok igazán finomakat főzni, és ebben az időben úgyis csak a gyümölcs esik jól.