Úgy tervezem, hogy az utolsó, harmadik részben a több évvel ezelőtti, a napokban előbányászott és a friss fényképeken mutatom majd meg, honnan indultunk, és 2021. nyarának végére, őszének elejére hová érkeztünk meg, de addig is, ebben a mostani, második részben azt nézzük meg, mi következett azután, hogy a ház falába bekötöttünk egy teljesen új hátsó falat, amelyik kapcsolódott a megmaradt ól-oldalfalhoz, és készült elöl két pillér.
Dilemmák sora következett, mert a megmaradt falról láttuk, hogy nem maradhat csupaszon, annyira csúnya. A kőműves végül a legnagyobb hézagokat kitömködte és rusztikusan bevakolta mindkét oldalát, miután tett rá lábazatot és díszítést is (majd mutatom az utolsó részben).
A tető volt talán a legkeményebb dió: mivel eléggé nagy a fesztáv, kénytelenek voltunk új szarufákat, bádogot és tetőlécet hozatni, a nagyon szőrös fát kicsit megcsiszolni, lekezelni -- nagyon nem szerettem csinálni --, az esőtől védeni, és persze, a teraszon kerülgetni. Ami a méregdrága építőipart tekintve nagy fegyvertény volt, az az, hogy a bontott cserepet egy közeli helyről ajándékba kaptam, és a saját mentett darabjainkkal éppen elég lett.
Hátul, az árok felől kellett ereszcsatorna; ehhez is a régi kampókat, a megmaradt darab ereszt használtuk.
Bár eldöntött tény volt, hogy félig-meddig nyitott épület lesz, ha elkészül, nekem elöl hiányzott valamilyen jelképes lezárás, így lett egy félpillér is, felül egy árnyékoló, alatta csukható ablak és ajtó, százéves ól-zsanérokkal felfogatva és egyéb, meglepő eredetű faanyagból elkészítve.
Az egész folyamat alatt a raktárunk a garázs volt, ahol a felújítás során megmaradt-lebontott deszkákat tároltuk, közöttük sok, mások szerint egyértelműen tűzre való, leesett darabbal. Mindig oda kellett bebotladozni, ha hiányzott egy újabb léc vagy ék vagy hasonló, többször majdnem végzetesen elvesztem benne. :-)
Az a fő, hogy a tető anyagainak kivételével mindig addig kerestünk, amíg meg nem találtuk az odaillő darabot. Komolyan úgy gondolom, hogy a
maradékhasznosítás magasiskoláját
mutattuk be; az egyik eklatáns példája ennek a rácsos ajtó és ablak, amelyik a disznóól tetőléceiből, illetve a Gerendás és a Vitorlás szoba hajdani padlódeszkáiból készült, és mint ilyen, mindig eszembe juttatja, mennyi minden van már mögöttünk.
Közben eldöntöttük, hogy a két oldalsó fal meszelt lesz, mert az illik ide, sőt, elfogadtam azt a tanácsot is, hogy egyszer a vizet is arrébb hozzuk majd, hogy kényelmesen lehessen előkészíteni az ételt a sütögetéshez. Azért már a munkálatok közben is készítettem ott ebédet, amit a teraszon, a zöld asztalnál ettünk meg, nagy megelégedéssel.
Egy-két dolgot majdnem elfelejtettem: adta magát, hogy az épület előtti rész is téglaborítást kapjon, illetve odakerült személyes kedvencem, a korlát, ahová a lovakat kell kikötni. ;-)
Ki tudja? Lehet, hogy egyszer ez is megtörténik majd. 🐴🐴
 |
| nem áprilisi tréfa |
Ez hihetetlenül csodás poszt. Erről szól a vidéki élet, a saját dizajnod alapján való építkezés, de még a természetbarát és a bolygó errőforrásait megkímélő életmód is. Már nagyon várom a harmadik részt is, ahol meglátjuk majd a kontrasztokat. Az "Ilyan volt, és ilyen lett." feelinget. Nem tudom miért, de sok barátom építkezik, vagy nemrég fejezte be az építkezést, és bár nekem már nem hiányzik otthon a majdnem 10 éves strapa után, de így virtuálisan én még mindig építkezem, gyűjtök, berendezek, ahogy nézem a mások képeit, meg olvasom a sztorijaikat. Rajtatok kívűl Balatonalmádiban renovál és nagyobbít egy teljesen szörnyű, romos épületet egy angol barátom, míg egy nagyon kedves házaspár barát most már a célegyenesben van a vadiúj házukkal, ami az ő saját dizájnjuk, de vállalkozó építette, Csobánkán. :)
VálaszTörlésÉn is itt akarok tartani! :-) Nem, ez tényleg életforma már, és öt hatalmas problémát tudok kapásból mondani, amit nagyon meg kellene oldani jövőre, addig nézzük őket a telken. Egyik sem túl lelkesítő, de hátha sikerül valami szépet létrehozni megint. Köszönöm a lelkesítést!
TörlésUtóirat: Megmutattam Roy-nak a képeket és nagyon tetszett neki minden. Irigyli a régi téglákat, mert ő is tégla padlót szeretett volna itt, csak akkor nem volt és szerezni se tudtunk. Gratulál Nektek a fantáziáért, hogy soha semmit ki nem dobtok és a Sütögető nagyon, de nagyon tetszik neki. <3
VálaszTörlésRoy-nak külön köszönöm, én is emlékszem sok megoldásra, ami nagyon inspiráló volt nálatok. A téglarakodás egészen hilarious módon ment; többször raktuk rossz helyre, és egy nap alatt arrébb kellett vinni stb..... Gyertek el egyszer, és megmutatom belülről --- van egy része, amit nem fogok itt feltárni, de elég jó. :-)
TörlésMit írhatnék még a fentiek után? Nagyon mutatós lett, ehhez külön gratulálok. S ahogy mindent hasznosítottatok. Valahogy ezzel viszitek tovább azt amit az elődöktől hoztatok, kaptatok. S ez így nagyon jó.
VálaszTörlésKözben egy igazi úriember üveges bácsival is megismerkedtünk, akitől használt üveget kaptunk ajándékba; voltak jó történetek.... Köszönöm az értő olvasást ismét, Holdgyöngy!
Törlés