Talán nem túlzás azt állítani -- biztosan minden cikk így kezdődik --, hogy az idei Piros Lábos Fesztivált még nagyobb várakozás övezte, mint a korábbi években. Az emberek ki akartak szabadulni, örülni akartak a jó időnek, és újra látni akarták a különleges hangulatú szigetmonostori utcákat és tereket.
Nagyon kellemes volt ott lenni; számomra mindig a gyerekkori emlékek felidézését és a ház-mániában való tobzódást jelenti a fesztivál, ami pedig megkoronázza az élményt, az az, ha barátokkal is tudunk találkozni, és idén ez többszörösen sikerült.
Gratulálok a szervezőknek, köszönjük a falubeliek rengeteg munkáját. Most pedig jöjjenek a kedvenc részleteim:
 |
| ennek a fotónak a készítése közben ejtettem le E. nyilát a tömegben; köszönjük, jó fej idegen, hogy felvetted és egy pult szélére tetted; megtaláltuk! |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése