Ugrás a fő tartalomra

Dió, fotó, háló, fúró

Élmények az elmúlt időszakból:

A legöregebb diófa egyik, háztetőt veszélyeztető ágát sikerült lefűrészeltetni. Csak pár fotóm van, a telefonom a tömeges törlés ellenére sem enged fényképezni. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amiért nem tudtam megörökíteni a halom rönköt, később pedig a felhasogatott fát, olyan szép volt a szerkezete. Mindegy, ezt a telefonos tárhely-ügyet is meg kell oldanom most már. Ja, és dió idén sem lesz, úgy tűnik. Mogyoró viszont egy-egy marékkal van (ennyit hagytak a mókusok), és körtével csodálatos.

Szeptemberben kétszer is úsztunk a Balatonban. Pontosan így szeretem, úgy is mondhatnánk, keresem a hasonló alkalmakat: forró levegő, hűvös víz (a Dunánál nőttem fel, a 21 fok teljesen rendben van), emberek csak elvétve. Egy órára miénk volt a tó és a part, a stégen gubbasztó vízimadarakat és cikázó fecskéket néztünk. Imádok úszni, jobb ember leszek tőle. Idén ez (úgy értem, az úszás) talán tízszer sikerült, de ennek is örülök.

Voltam megint a padláson, és lehoztam a csirkehálós faliszekrényt; legyen valami haszna is annak, hogy állandóan föl kell menni. Fogalmam sincs, mi volt az eredeti funkciója; most a kis konyhába fog kerülni, miután alaposan fertőtlenítettem. Szuper, mert ha kap egy belső polcot, minden fűszer/ecet stb. elfér majd benne, és tökéletes a kékesszürke színe is (talán emlékeztek, abban a helyiségben szürke metrócsempe van a falon).

Tükröt, néni-bácsi keretezett képet, polcot, edényszárítót, konyhaszekrényt, fürdőszobapolcot fúrattunk föl, és nagy rendrakás folyik mindenhol. Fényképeim a mondott okokból még nincsenek, de dolgozom az ügyön. Ezen az ügyön is.





Megjegyzések

  1. Remélem még nem írtam, minket pár éve ért utol a diófa végzete. Előtte diót dióval ettünk, soha annyi diós sütemény nem készült nálunk. Azóta évente kétszer hullatja a leveleit, miközben a szomszéd folyamatosan vágja le a beteg fa átnyúló ágait. Igaz idén nem, tán már érzi, hogy holt fa. Ahogy halott a könyék összes diófája. Tragédia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehetséges, hogy országos méretű védekezésre lenne szükség, mert (nálunk legalábbis) ez sorozatban a harmadik év, amikor a kártevo győz...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p