Ha valaki (kicsoda: a kisördög a fejemben?) tavaly azt mondta volna, hogy az egész idei vakációt felújítással fogjuk tölteni, elhajtottam volna jó messzire; ugyan már, az nem lehetséges.
 |
| köszönöm a fogast mindenkinek, aki adta/segített: Zs., Zs., N., Zs., P.! |
És tessék, itt vagyunk még mindig. 😈
Nem ilyenre terveztem a nyarat, de mi ez a kis gikszer 2020-hoz mint apokaliptikus valósághoz, valóságos apokalipszishez képest?
Semmilyen kultúrprogramon nem voltunk, elvétve találkoztunk néhány, számunkra kedves emberrel, többnyire vissza kellett rohanni, vagy egyszerűen vissza akartam jönni a félkész házhoz.
Mindegy; nagyon tudatosan próbálom elkerülni a destination addiction csapdáját, azaz nemcsak akkor örülni, ha majd meglesz ez meg az az eredmény, hanem az átmeneti időszakot is kihasználni.
Ennek a kulcsa az, hogy ha éppen stagnál valamelyik munka, akkor azt csináljuk, amit mi magunk el tudunk végezni. Nem mindig lelkesen és nem olyan profin, mint egy igazi szakember, de mi legalább nem nagyon tudunk elmenekülni a feladat elől. :-) Azért ebben is óvatosnak kell lenni, mert a lábazatot túl hamar, javítás nélkül festettük le, úgyhogy csinál(tat)hatjuk majd újra. Pedig a szín jó volt.
Elhoztam a sütőt és a főzőlapot; mostantól nem a hallt díszítik a pesti lakásban. Újabb löket a kis konyha véglegesítéséhez.
Felfúrattunk néhány régi fiókot állítva a szerszámos kamra falára. A festékek-hígítók ezáltal látható helyre kerültek, ég és föld a különbség. Vagy, ha kérnek tőlem egy fogót, akkor csak egy pillanatra kell bemennem, és az ajtó mellől leakasztani, nem úgy, mint eddig, amikor negyed órára eltűntem a sötétben, és kilenc rekeszt emeltem meg ugyanehhez.
Úgy látszik, tudatlanságom ellenére nem teljesen rosszul metszettem meg a tornác előtti hortenziát.
Megcsiszoltuk és lefestettük a középső szoba ablakát; kicsit javítottunk is rajta gittel. Még úgy is két-három nap volt, hogy kívül nincsen kész, mert valószínűleg vennem kellene fúróra tehető drótkefe-fejet. Van még nyolc osztott, roskatag ablak, és nagyon sárgállanak a hófehér falak mellett.
Apropó, gépek: most még nem tudok írni a cementlapról, mert két nap alatt kinyírtam egy flexet, pedig úgy tűnik, az kulcsfontosságú lesz. Gyűjtök a következőre.
Egy másik fuvarral hoztam a kezdő képen látható fekete fogas mellett még két állópolcot, az egyikre papírdobozokban a ruháinkat tettük, a másik a fürdőszobában lett piperepolc. A csempéket már megtisztítottuk egyszer, viszont hátravan a fugafrissítés, az újabb takarítás, és akkor lehet majd felragasztani a kedvenc matricáinkat rájuk.
 |
| szerintem nagyon jól mutatnak majd a fehér csempén |
Más: belegondoltatok abba, hogy a mókusnak mennyivel jobb a PR-ja, mint, mondjuk, a nyestnek vagy a pelének? Pedig, feltételezem, hogy közeli rokonok. (Vagy a nyest és a pele ugyanaz?)
Ezek a cuki jószágok 🐿🐿🐿 több mázsa mogyorót esznek meg (egyetlen szem sem fog maradni, nem viccelek), a héjakkal ocsmány módon szemetelnek, folyton civakodnak a kertben, ha jól tudom, a fészkeket is bántják, és mi mindezt mosolyogva tűrjük. Valamelyik nap az egyik óriási pancsolással megfürdött a vízgyűjtő hordóban, és egészen lenyűgöző volt, ahogyan utána megrázta magát az ól tetején, kicsit a Nap felé fordulva szárítkozott, majd futott vissza habzsolni az éretlen termést. Teljesen világos volt, hogy nincsenek sem önértékelési gondjai, sem destination addiction-problémái, sem hasfájással vagy hízással kapcsolatos aggodalmai; hogy ő igazán tud élni.
 |
| kis gátlástalan |
Gratulálok az eltökéltségedhez és a kitartásodhoz! A járvány mindennek más fénytörést ad.
VálaszTörlésA hortenzia mesés, a festett polc IS (hasonló stílusú-színű ládát kértem el Papámtól, imádom).
A mókusokról tudnék mesélni! A legelvetemültebb: úgy döntöttek, a régi kis nyaralónk valójában az övék, és a betolakodók (=mi) ellen a legjobb, ha a teraszt használják WC-nek (=területkijelölés). Hmm, mivel mindenevők és gátlástalanok, pont ahogy írtad, inkább a patkányokkal szokták őket párhuzamba állítani - csak mivel cukik, mindenki elnéző velük szemben. Hol itt az igazság?
Mindig hosszút írok, elnézést! Cenzúrázom magam, az előző bejegyzésekhez írottakat inkább kitöröltem.
Egy belekotyogás: a szuvas bútornál nagyon meg kell bizonyosodni arról, hogy nincs lakója, nem perceg benne semmi - mert megfertőzhet padlót, gerendát, más bútort sajnos. Az a zöld szín az asztalon csodás!
Luca
Luca, ha lehet, ne töröld ki a hozzaszolasaid, hiszen mindig emelik a blog színvonalát, informatívak, viccesek, nagyon szeretem őket. Majd írok még ide is, csak a mai segédmunkás és sofőr-szerepem gyakorlása közben úgy elfáradtam, hogy nincsenek értelmes gondolataim. Ez a zöld festék amúgy kicsit beerik, olyan átlagos zöld szín lesz, csak frissen ennyire almazoldbe hajló.
TörlésAz asztalt, hiába itattam meg Xylamonnal, még nem tekintem ám szúmentesnek, teljesen igazad van. :D Én sem hiszem, hogy mélyről kijönnének. A teraszon marad, ahol eddig is volt, a sarokban. A házban is nagyon lekezelek mindent, de leginkább nem viszek semmi olyat oda, amit igazán féltek. Nagyon nem vagyok boldog emiatt, kicsit olyan, mintha meg lenne kötve a kezem, illetve mint egy sziszifuszi és baromi drága küzdelem, amit végül az ember helyett a bogarak nyernek meg...
TörlésJaj, hát a nyestek nálunk mostanra még az Irritáló Mókusoknál is (fú, a ti történetetek is, el tudom képzelni, milyen volt szembesülni a nyomokkal) zavaróbbak, szinte tombolnak az előztető alatt is, ezért kénytelen leszek nem mérgező, ellenben hatásos eszközhöz nyúlni. A múltkor zuhogó esőben felmentem a padlásra megnézni egy gyenge pontot, és az egyikük _végig nézett engem_ az egyik szelemenről a hátam mögül. Amikor megfordultam, és kissé a bokámba szállt a szívem, az volt az arcára írva, hogy "együtt vagyunk a bajban, ne félj!" Öhhh
A készülés fázisa izgalmas.
VálaszTörlésNekem unalmassá válik egy idő után, ha már minden beállt...
Márta, nekem is eszembe jut néha, hogy ez a felújítás már életformává vált, és milyen lenne lábat lógatni -- és képzeld, nem is olyan vonzó!
Törlés