Ugrás a fő tartalomra

Évek szállanak a nyári fák alatt

Ha valaki (kicsoda: a kisördög a fejemben?) tavaly azt mondta volna, hogy az egész idei vakációt felújítással fogjuk tölteni, elhajtottam volna jó messzire; ugyan már, az nem lehetséges.

köszönöm a fogast mindenkinek, aki adta/segített: Zs., Zs., N., Zs., P.!

És tessék, itt vagyunk még mindig. 😈

Nem ilyenre terveztem a nyarat, de mi ez a kis gikszer 2020-hoz mint apokaliptikus valósághoz, valóságos apokalipszishez képest?

Semmilyen kultúrprogramon nem voltunk, elvétve találkoztunk néhány, számunkra kedves emberrel, többnyire vissza kellett rohanni, vagy egyszerűen vissza akartam jönni a félkész házhoz.

Mindegy; nagyon tudatosan próbálom elkerülni a destination addiction csapdáját, azaz nemcsak akkor örülni, ha majd meglesz ez meg az az eredmény, hanem az átmeneti időszakot is kihasználni.

Ennek a kulcsa az, hogy ha éppen stagnál valamelyik munka, akkor azt csináljuk, amit mi magunk el tudunk végezni. Nem mindig lelkesen és nem olyan profin, mint egy igazi szakember, de mi legalább nem nagyon tudunk elmenekülni a feladat elől. :-) Azért ebben is óvatosnak kell lenni, mert a lábazatot túl hamar, javítás nélkül festettük le, úgyhogy csinál(tat)hatjuk majd újra. Pedig a szín jó volt.

Elhoztam a sütőt és a főzőlapot; mostantól nem a hallt díszítik a pesti lakásban. Újabb löket a kis konyha véglegesítéséhez.

Felfúrattunk néhány régi fiókot állítva a szerszámos kamra falára. A festékek-hígítók ezáltal látható helyre kerültek, ég és föld a különbség. Vagy, ha kérnek tőlem egy fogót, akkor csak egy pillanatra kell bemennem, és az ajtó mellől leakasztani, nem úgy, mint eddig, amikor negyed órára eltűntem a sötétben, és kilenc rekeszt emeltem meg ugyanehhez.

Úgy látszik, tudatlanságom ellenére nem teljesen rosszul metszettem meg a tornác előtti hortenziát.


Megcsiszoltuk és lefestettük a középső szoba ablakát; kicsit javítottunk is rajta gittel. Még úgy is két-három nap volt, hogy kívül nincsen kész, mert valószínűleg vennem kellene fúróra tehető drótkefe-fejet. Van még nyolc osztott, roskatag ablak, és nagyon sárgállanak a hófehér falak mellett. 

Apropó, gépek: most még nem tudok írni a cementlapról, mert két nap alatt kinyírtam egy flexet, pedig úgy tűnik, az kulcsfontosságú lesz. Gyűjtök a következőre.

Egy másik fuvarral hoztam a kezdő képen látható fekete fogas mellett még két állópolcot, az egyikre papírdobozokban a ruháinkat tettük, a másik a fürdőszobában lett piperepolc. A csempéket már megtisztítottuk egyszer, viszont hátravan a fugafrissítés, az újabb takarítás, és akkor lehet majd felragasztani a kedvenc matricáinkat rájuk.

szerintem nagyon jól mutatnak majd a fehér csempén

Más: belegondoltatok abba, hogy a mókusnak mennyivel jobb a PR-ja, mint, mondjuk, a nyestnek vagy a pelének? Pedig, feltételezem, hogy közeli rokonok. (Vagy a nyest és a pele ugyanaz?)

Ezek a cuki jószágok 🐿🐿🐿 több mázsa mogyorót esznek meg (egyetlen szem sem fog maradni, nem viccelek), a héjakkal ocsmány módon szemetelnek, folyton civakodnak a kertben, ha jól tudom, a fészkeket is bántják, és mi mindezt mosolyogva tűrjük. Valamelyik nap az egyik óriási pancsolással megfürdött a vízgyűjtő hordóban, és egészen lenyűgöző volt, ahogyan utána megrázta magát az ól tetején, kicsit a Nap felé fordulva szárítkozott, majd futott vissza habzsolni az éretlen termést. Teljesen világos volt, hogy nincsenek sem önértékelési gondjai, sem destination addiction-problémái, sem hasfájással vagy hízással kapcsolatos aggodalmai; hogy ő igazán tud élni.
kis gátlástalan






Megjegyzések

  1. Gratulálok az eltökéltségedhez és a kitartásodhoz! A járvány mindennek más fénytörést ad.
    A hortenzia mesés, a festett polc IS (hasonló stílusú-színű ládát kértem el Papámtól, imádom).
    A mókusokról tudnék mesélni! A legelvetemültebb: úgy döntöttek, a régi kis nyaralónk valójában az övék, és a betolakodók (=mi) ellen a legjobb, ha a teraszt használják WC-nek (=területkijelölés). Hmm, mivel mindenevők és gátlástalanok, pont ahogy írtad, inkább a patkányokkal szokták őket párhuzamba állítani - csak mivel cukik, mindenki elnéző velük szemben. Hol itt az igazság?
    Mindig hosszút írok, elnézést! Cenzúrázom magam, az előző bejegyzésekhez írottakat inkább kitöröltem.
    Egy belekotyogás: a szuvas bútornál nagyon meg kell bizonyosodni arról, hogy nincs lakója, nem perceg benne semmi - mert megfertőzhet padlót, gerendát, más bútort sajnos. Az a zöld szín az asztalon csodás!
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, ha lehet, ne töröld ki a hozzaszolasaid, hiszen mindig emelik a blog színvonalát, informatívak, viccesek, nagyon szeretem őket. Majd írok még ide is, csak a mai segédmunkás és sofőr-szerepem gyakorlása közben úgy elfáradtam, hogy nincsenek értelmes gondolataim. Ez a zöld festék amúgy kicsit beerik, olyan átlagos zöld szín lesz, csak frissen ennyire almazoldbe hajló.

      Törlés
  2. A készülés fázisa izgalmas.
    Nekem unalmassá válik egy idő után, ha már minden beállt...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…