vidéki városi

Azért szeretem a Magyar Postát, mert kérlelhetetlen alapossággal végzi a dolgát: a karácsony előtt pár nappal érkezett külföldi ajándékunkat közel egy hónapig vizsgálta át, úgyhogy, mivel mostanra már biztos, hogy mit tudom én, a hajszínező filcben nincsen robbanóanyag, meg is kaptuk. Picit itt-ott feltépve, kibontva, lepattanva és eltörve, de megvan. A lényeg mégiscsak az, hogy jött egy amerikai csomag (thanks, M.!), és most nem is a gyerekek voltak a kényeztetés fő tárgya, hanem én. Örültem is, mint egy gyerek. Kaptam: - 4in1 csavarhúzót; - kompakt zseblámpát; - mexikói dekort A. esküvőjéről, amelyen nem tudtam ott lenni; - egy bicskát (ezt, mondjuk, nem értem, és biztosan nem engedtem volna át a határon, a fene se tudja követni a módszert); - és egy teljes filckészletet, ami tényleg,  maga a szivárvány   ebben a ködös, rideg, szmogos undorban. Mindnek fogok helyet keresni valamelyik helyiségben, és nagyon jólesett, hogy valaki ennyire ism...

Annyira január van az összes klasszikus tünetével együtt (kivéve: mínusz 15 fokos éjszakák, azok még nincsenek), hogy nem is kísérlem meg az összeszedettség látszatát kelteni. Minden húzódik, mindenhez hideg van, mindent jó volna egyszerre letudni. Mondom inkább csak úgy, random tovább, hogyan állunk. próba, még szeptemberben Nincsen készen a nyári konyha Nem is mutatok róla még fotót, mert mostoha sora volt eddig. Még szinte csak "előtte" fotók vannak, na. Megtörtént az egyszeri rendrakó rémálma: a 15 nm-es térben van összezsúfolva minden, amit a főépületből a festés miatt arrébb akartam hordani, és eléggé gáz, ahogyan most tornyosulnak a Jófogáson vett konyhaszekrény-elemek, a "LÁMPÁK!!!" feliratú dobozok, a "Felfúrandó cuccok" rekeszei és a fel nem használt padlóburkolólapok. Mivel teljesen fűtetlen az egész helyiség, be kellene üzemelni a Salgó tűzhelyet, és nekiesni valamelyik nap a kuplerájnak. Rémálom, mert a legcikibb minden...

Ha jót akartok magatoknak, hallgassátok meg Stevie Wonder Innervisions című lemezét, amelyen - amellett, hogy ez az egyik legjobb Jamiroquai-album (1973-ból! ;-)) - zseniális egyfős zenekart vonultat föl. Elképzelem, ahogyan megbeszélte magával: - figyelj, csináljunk egy lemezt! - Jó, én majd dobolok, játszom szintetizátoron, amikor éppen nem zongorázom, miközben énekelek (de még hogy! - a szerk.), vokálozom és én írtam az összes szöveget a zenékkel együtt, illetve, jól meg is hangszereltem őket (magamnak, hehe).  Könnyen tudok kapcsolódni; tényleg, minek az a sok ember..? Ha értenék hozzá, kb. mindent én csinálnék a házon - de, Csoda Pistával ellentétben fél kezemen meg tudom számolni, mi az, amit el tudok végezni. Az építkezés: nem one (wo) man show.  Az említett albumot éppen a legutóbbi, óriási narancssárga teliholdnál hallgattam, és közben átgondoltam, mi sikerült, mi nem a felújítási tervek közül. Folyton ezt csinálom mostanában úgyis... Nincsen rendes ...

A 2020. év arról fog szólni, hogy még okosabbnak kell lennünk anyagilag. Nem hiszem, hogy az építkezés alatt bármikor extravagancia lett volna jellemző a költéseinkre, de van mit kompenzálni: volt itt a csalóktól kezdve a "sajnos, hölgyem, mégis magasabb lesz az anyagköltség"-en át a váratlan csőtörésig minden. Észrevettétek, hogy az új alapegység a "százas"? Úgy értem, a százezer forint. Abban számol szinte mindenki, ami ugyan viccesen nem korrelál az átlag magyar életszínvonallal, de erre (majdnem) mindenki magasról tesz. Úgyhogy, az év eleji lendülettel, bevallottan az Instagramról és a YouTube-ról inspirálódva összegyűjtöttem a kedvenc öko-spórolási tippeimet, közülük is azokat, amiket nemcsak nézni szoktam (meg hümmögni rájuk, hogy milyen menők), hanem amiket effektíve csinálunk is. 1. Szilárd sampon 🧼 Köszönöm M-nek, V-nek és Sz-nek, hogy kitalálták a gondolatomat, és szilárd sampont meg balzsamot ajándékoztak nekem karácsonyra! 2. Mosótojás + ecet...

Az elmúlt napjaim fénypontja mi is volt? Mondhatnám, hogy biztosan nem a bogyósgyümölcs-ízű gyerekpezsgő, amit szilveszterre fogyasztottam el egészen kivételesen remek társaságban, de az a helyzet, hogy az is nagyon jólesett, a sok fulladozó röhögéssel együtt. Az év végétől haladok visszafelé, mert csak így tudom felidézni a dolgokat, sőt, néha csapongok is majd, mert nem tudom fegyelmezni magam. Szóval, hol tartunk? Nincs gázfűtésünk. Azért nincs, mert nincs gázcsonkunk se', a gerincről való leállásunk se'. Ez, persze, csak egy vagon föld kiásatása és egy kisebb vagon pénz kifizetése után derült ki. Van drágán vett mérnöki rajzunk is arról, akkurátusan és méretarányosan a helyszíni rajzra vetítve jelezvén, hogy - legalábbis virtuálisan, a nyilvántartásban - hol van (ha már a földben, ugye, nincs). Azzal nyugtatom magam, hogy a cserépkályhás fűtéssel is spórolunk valamennyit, khm. Tehát azzal, hogy nincs temperáló fűtésünk, alapdíj meg mindenféle. Anekdo...