Ugrás a fő tartalomra

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.


Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.

Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.

Negatívumok:

- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;

- fáradtságból következő lúzerség: "lekéstünk" egy koncertet úgy, hogy végig ott voltunk a bornapokon, csak nem tudtuk, hogy speciel az a banda, amelyik engem minket érdekel, párszáz méterrel odébb játszik, úgyhogy két órán keresztül udvariasan hallgattuk a nyolcvanas évek tánczenéjét (és akkor ezt valóban úgy értem, hogy Zoltán Erika és Neoton Família. Oké, némelyik nem is volt rossz, mert az énekesnő tudott énekelni, de akkor is), mondván, majd csak ideérnek. Pedig ez lett volna a hét fénypontja, nem is akarok róla többet beszélni, huhh.

- kb. egy-két hét alatt teljesen kikészült a lábam a kerti munkától. Az volt a tippem, hogy a kezem nem fogja bírni (valahogy nem gereblyézésre/lapátolásra/metszésre tervezték, de gondolom, vagyunk ezzel így páran, mégis csináljuk, mert valakinek meg kell csinálnia), erre a talpam lett tropa. Nem szokott komoly baja lenni, úgyhogy értetlenül álltam a probléma előtt, mert minden este alkalmaztam váltott vizes zuhanyt (1. számú hiba: szappan + nagyon kemény a víz) és bekentem a házban található egyetlen kenőccsel, egy körömvirágos balzsammal (2. számú hiba: ne használjunk gagyi krémet! - ez az eurós bolt "mindenre jó" készítménye, villámgyorsan ki fogom vágni a kukába). Most ezt nem fotódokumentálom részletesen, de miután rászálltam a problémára, tök jó eredményeket értem el pár nap alatt a következő termékekkel:

csak a zöld kupakos spray-t vettem, a többi megvolt
- augusztus eleje-közepe táján a menetrendszerű parlagfű-allergia - és csak az utolsó estén jöttem rá, hogy van nálam gyógyszer, addig több napot végigvegetáltam.

Pozitívumok:

- takarítás közben talált tárgyak


- dinnye. dinnye, dinnye;

- meglepetéskoncert a falunapon. Délután végigültük egy tuc-tuc zenekar nagyon súlyos, félplayback diszkóelőadását, hogy izé, mégis... megmutassuk magunkat, aztán hazamentünk pulóverért, majd pedig jött egy számomra addig ismeretlen csapat az egykori kedvenc számaimmal és csodálatos Höfner gitárokkal. Fantasztikus bulit csináltak. Így eshetett meg másfél óra múlva a következő párbeszéd köztem és az egyik szembeszomszédunk, István között (aki amúgy valaha dobolt):

[ő:] - Nagyon jól táncolsz!
[én:] - Nagyon jól énekelsz!

ööö... Pista bátyám.

- parti szülinap: H-t idén a kedvenc strandunkon ünnepeltük. Mini-grillezéssel, lufikkal, füzérekkel, transzparenssel, gyönyörű idővel, úszással.


- hogy egy réteg fehér festék mennyit számít: egy fél ablakkal vagyok készen (és van még nyolc), de nagyon jó tisztaság- és világosságérzést eredményez.

- hogy az eladótól tavaly kapott 15 liternyi festék nem fenyő-, benetton- vagy más színű, hanem olyan, amilyet szerettem volna a verandára és az ajtókra: az a falusi árnyalat. A selyemfényű zöld.

- salátaevő gyerekek: nagyon büszkék lehetnek magukra, hogy ilyen ügyesen esznek mindenféle öntetes keveréket; sokszor azt ebédelünk. A lányom nagy spíler salátakészítésben is.

- komposztáló: ingyen kaptuk az önkormányzattól. Minőségi változást hozott az életünkbe (nem viccelek). Remegve várjuk, hogy mikor lesz a rétegekből termőföld - vagy mi.

- könyvtár: király gyerekkönyv-felhozatallal, kézműves foglalkozásokkal, jó hangulattal, egész nyáron nyitva. Amikor elnézést kérnek, amiért a szabadságolások miatt nem nyolckor nyitnak, csak tízkor: priceless.

- szemétdomb-eltüntetés: ez volt a fő célom, és meg is csináltam (bár, ugye, egy időre feláldoztam érte a talpam etc.). 

bevetettük a helyét fűvel
Még annál is több munka volt, mint amennyit legmerészebb rémálmaimban gondoltam, viszont nagyszerű alkalmakat kínált a meditálásra. És ezeket az ajándékokat vettem a végén:

kerti gurulós készség, gyümölcsszedő teleszkópos nyéllel, fűmag, egy cserép bazsalikom és egy szempillaspirál ;)

Nagy a kontraszt a birtok és a város között, mit ne mondjak. Mindegy; tegnap voltunk moziban és a kedvenc parkban, ma pedig, ha minden igaz, megyünk koncertre. És megy a mosógép.






Megjegyzések

  1. Mindjárt keresek vmi helyet, és én is nekiugrok a takarításnak, hátha kerül egy ilyen vindő! :) Jó volt olvasni a soraid, napfényesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy megérte felmenni a dupla padlásra? Nálatok is van esély, egy manzárd mindig rejthet titkot. ;) A spalettának is örülök, illetve ón/cink (?) kádak is vannak mindenfelé.

      Törlés
  2. Én is felszabadult boldogságot érzek szavaidból, s milyen jó ez. Mellesleg megnyugtattál lábfájás ügyben, mert mindig nyavalygok, de én idősebb is vagyok, de csinálom minden fájdalom ellenére, mert ahogy nálad is érzem: szeretem csinálni. Kikapcsol, más jellegű fáradtság,s látni az eredményét. S ugye egy más környezet, egy régi ház, a kert mennyi örömöt, boldogságot ad (a munkálatokkal, stb. együtt/ vagy ellenére is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jót tesz egy ilyen ház, és remélem, mi is jót teszünk vele. Kertészkedés után még a felpolcolt láb esne nagyon jól nekem :-), meg is fogom esténként valósítani. A növényzet terén majd szükség lesz egy nagyobb, gépi ritkításra is, mert így folyamatosan csak kézzel nyirbálom, és - főképp ilyenkor - a dzsungel áll nyerésre ;)

      Törlés
  3. Jaj, de jó ezt olvasni!
    Most sietek, de még leírom: nekem bevált az allergiára a napi 1 evőkanál szőlőmagolaj (jobb minőségű, hidegen sajtolt), körömvirágkrémből pedig csakis dr. Theiss, a patikákból, a kicsi doboz is sokáig jó! Égésre és sebekre kincset ér!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, úgyis régóta érdekelnek az olajok! A kis tégely dr. Theiss persze, Pesten volt (már azt is a te ajánlásodra szereztem be, ugye), de megerősíthetem, hogy szuper cucc. Egy egyszerű, s.k. lábfürdő(só)-receptet is fogok keresni, biztos jólesik majd.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má